Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
III. Középkor (Rainer Pál)
október 21-én hozott parancsára, a felperes részére kiküldött szőlősi László fia Miklós mellé Wachia-i Tamás mester kanonokot, az alperes részére kiküldött jutási Domonkos mellé pedig Mihály karpapot jelölte ki bizonyságul. Amikor nevezettek 1386. március 28-án a néhai Sámson fia István kéki birtokára kiszállva, a szomszédoknak, határos birtokosoknak és a felek ügyvédjeinek a jelenlétében azt körülhatárolni, nagyságát, termékenységét és értékét felbecsülni akarták, akkor a püspök képviselője, Péter mester veszprémi kanonok ellentmondott, s a püspök kezén lévő kéki földet nem engedte felbecsülni, kijelentvén, hogy a Sámson fia István-féle egész Kék birtok felbecsültetését tartja szükségesnek. 133 1395. december 16-án a fehérvári káptalan jelentette Zsigmond királynak, hogy György tihanyi apát és Jánoki Demeter veszprémi püspök perében megkapta Szécsényi Simon országbíró parancslevelét. Ennek értelmében Henyei Péter fia Thoma királyi emberrel kiküldték János mester kanonoktársukat, hogy a tihanyi apátság részére végrehajtsák a birtokvisszafoglalást és beiktatást. Ezek jelentették, hogy amikor az elfoglalt birtokokat vissza akarták juttatni György apátnak a szomszédok és határbirtokosok jelenlétében, először kiszálltak Füred birtok keleti részéhez, azon két út mellé, amelyek egymást keresztezik, majd Arács és Füred felé vezetnek. A két úton áthaladva elérkeztek a Füred faluba átfolyó patakhoz, s ott a Kék birtokban 5 jobbágysessiót találtak, amelyeket György apát szerint még Demeter püspök elődje, Benedek püspök foglalt el, s most az apát visszafoglalta ezeket. Azután elértek a szántóföldekig, majd kanyarodva egy patakhoz, amely nyugatról kelet felé folyik, és ebben kis darabon észak felé haladva eljutottak 3 telekhez és egy malomhoz, amelyek a veszprémi püspök embere, Lőrinc fia Domonkos kezén voltak. Ezeket az apát szintén visszafoglalta magának, de a foglalásnak a püspök megbízottja ellentmondott. Majd észak felé továbbhaladva eljutottak egy völgybe, majd egy erdőbe és utána egy másik völgybe és egy újabb, Evetes nevű erdőbe, Hidegkút falu határjeléig, egészen a püspök birtokainak a szomszédságáig. Ezen területeket az apát szintén visszafoglalta, de János Örsi prépost - Demeter püspök megbízottja - és Lőrinc fia Domonkos is ellene mondtak. Ezért azután még ugyanitt Demeter püspököt és Lőrinc fia Domonkost 1396. január 13-ra a király elé idézték, hogy ellentmondásuknak magyarázatát adják. 134 A „Pannonhalmi Rendtörténet" írója szerint a per folytatása ismeretlen, s az apátság további ellenmondások nélkül bírta Kéket. 135 Ez azonban tévedés. Az ügy folytatásáról a fehérvári káptalan 1396-ban Zsigmond királyhoz intézett - hézagokkal erősen csonkított, s így helyenként olvashatatlan - jelentése tájékoztat. A káptalan megkapta György apát és Demeter püspök perében Pásztói János országbíró (1396-1397) ítéletlevelét. Ennek eleget téve, az apát részére a királyi emberrel Mihály clericust, a püspök részére pedig a másik királyi emberrel, Csatári János fia Domonkossal János mester kanonoktársukat küldték ki. Ezek visszatérve az alábbiakat jelentették. A vitás kéki birtokot állítólag még Benedek püspök adományozta a monostornak. A helyszínre kiszállva találtak két nagy utat, amelyek dél felől Arács birtokról Füred birtokra, illetve Kék birtokra vezetnek, s az utóbbit Halászó útnak (Halazo uth) nevezik. Az egyik úton nyugat felé menve elértek egy patakhoz és azon átkelve bejutottak Füred birtokra, ahol az apát ügyvédje azt állította, hogy ott volt Miklós fia Benedek, Demeter püspök jobbágyának a birtokhatára, azonban ott semmiféle határjelet nem találtak, hanem ők készítettek. Innét egy csapáson nyugat felé tartva újra bejutottak Füredre, majd onnét kijutván, a falu végén a kéki birtok részeinél 8 sessiót találtak, amelyekről az apát ügyvédje azt mondta, hogy azok Kék birtokhoz tartoznak, de a püspök ügyvédje ennek ellentmondva azt állította, hogy azok éppenséggel Füredhez tartoznak.
