Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

III. Középkor (Rainer Pál)

Az ásatás legérdekesebb tárgyi lelete a templom hajójának közepén feltárt 6. számú sírból került elő. Nevezetesen egy gazdagon díszített, aranyozott, vörösréz körmeneti kereszt a XI. század második feléből, amely a csontváz combcsontjai között, a corpussal lefelé fordítva feküdt. Ebben a központi, igen előkelő helyen lévő sírban fiatal - Ery Kinga szerint 18-20 éves, Lengyel Imre szerint 23, 28, másutt 20-30 éves - férfi, nyilván a helyi birtokos család valamely, az egyházzal szorosabb kapcsolatban álló tagja nyugodott. Eltemetésének ideje az 1259-1288 közötti időszakra valószínűsíthető. A halottat bükkfa koporsóban temették el. A kereszt ikonográfiáját, eredetét részletesen elemző Valter Ilona szerint - alighanem az 121 l-es összeírásban többször előtűnő, a tihanyi monostort jelentős adományokkal ellátó Szaka valamelyik leszármazottja lehetett. A sírjába helyezett kereszt ekkor már sérült, javított volt (hegyikristály díszítéseiből csak 1 db maradt, alsó megsérült keresztszárát megrövidítették) és valószínűleg talpaskeresztként használhatták. 7 3. Kék A helység elnevezése színnévből keletkezhetett, amelynek egykor zöld jelentése is volt. Feltehetően a tájra vonatkozott. Bár az is lehetséges, hogy eredetileg személynév volt. A XIII. századból ismert ugyanis ilyen nevű ember.

118 Birtoktörténet A tihanyi bencések füredi birtokai között Kéket is felsorolja az 1093-as (hamis)

119 és 121 l-es hiteles összeírás. Az 121 l-es összeírás szerint Kék faluban (in villa Kecu) ezek voltak a torlók (exequiales): Piscu fia Jakab, Mihály fia Micher, Péter fia Unoka, Chyna fia Chom, Ülös fiai Tag, Uza, Szomorú és Berta, Wehe fia Zaharia, a fiával Ivánnal, Semilyen fia Numuogi, a fiával Hyzyvel, Gopod fiai Petur és Péntek, a fiaikkal, Haymussal és Posával, Keseyd a fiával Centával, Olcod fia Sámson, Telug fiai Jurch, Pouca és ennek fia Gopod, Péntek a fiaival Bogáttal és Bortoleussal, Kezed fia Bas, Wayad fia Teber és testvére Milest, Sebek fia Chet, Senned fia Topa, a fiával Mocuddal, a testvére Cemma a fiaival, Bozurral, Florianussal és Bottal. Ezek évente egy hordó borral, 1 ökörrel és 100 kenyérrel szolgáltak. A Bunche nevű torló pedig egymaga szolgált évente egy hordó borral, egy ökörrel és 100 kenyérrel.

120 A XIII. századtól már egyre több adattal rendelkezünk a szerzetesek itteni birtokviszonyairól. 1268-ban Jeromos apát (1264-1271) és konventje egy magtalanul és végrendelet nélkül meghalt torlójuknak, Csenőd unokája, Cemma fia Buzurnak Kék faluban lévő birtokát, amely így tehát visszaháramlott a bencésekre, Buzur rokonainak a beleegyezésével a többi torlóknak engedte át. Egy vásárolt malmát pedig Peterka nevű torlójuknak adták el azon kikötéssel, hogy Peterka és örökösei a malmot nem idegeníthetik el. Ha nem akarnák vagy nem tudnák megtartani, csak a monostornak adhatják el.

121 1269. október 19-én Favus veszprémi prépost és káptalanja bizonyította, hogy megjelentek előtte egyrészt Péter, a tihanyi monostor gazdatisztje (officialis) az apát nevében, másrészt a kéki Bench fia Soldan, és a következőkben egyeztek meg a Jeromos apát és Soldan közötti perben, amely megfordult már Kemény fia Lőrinc nádor (1267-1270) és somogyi ispán előtt is, ahol derék emberek Soldant meggyőzték az apát igazáról. Soldan visszaadta az apátnak azt a fél holdnyi, Kéken lévő földjét, amelyen istállója állott és amely a monostor torlójának, Peturkenek az ettől északra lévő malmához tartozott.

122