Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

II. Régészeti korok Őskor (Regénye Judit)

gyének részt a gepidák elleni háborúban. 567-ben Alboin és Baján hadai két oldalról megtámadták Gepidiát. A gepida hatalom megsemmisült, lakhelyükre az avarok költöztek. A hadjárat során a langobárdok közelebbről is megismerték az avarok keleti lovas-nomád harcmodorát és hatalomra éhes vezetőiket. Ezek alapján egyértelmű lett számukra, hogy a velük korábban többé-kevésbé azonos erőt képviselő gepidák helyett egy sokkal veszélyesebb nép került szomszédságukba. A kialakult új helyzetben AÍboin megoldást keresett. Itáliában a gótok leverése után lehetőség nyílt az északi területek elfoglalására, emellett biztosítani kellett a békét az avarokkal is. Ezért újabb szerződést kötött velük, amelynek értelmében Alboin átengedte az avaroknak Pannoniát, népével Itáliába vonult. 568 tavaszán, húsvét ünnepe után a langobárdok népe minden vagyonával együtt elhagyta Pannoniát. A Kárpát-medencében új politikai hatalom jött létre, amely 567/568-tól egészen a 790-es évek végéig egy egységes államalakulatot hozott létre. Az avar honfoglalást követő évtizedekben az újonnan megtelepedett nép külpolitikáját elsősorban a Bizánccal vívott háborúk, békekötések és újabb háborúk határozták meg. A békét Bizánc igen tetemes mennyiségű, arany solidusban fizetett váltságdíjjal vásárolta meg. A békés időszakok nem voltak hosszúak. Az avar portyázások eredményesek lehettek, mivel a bizánci haderő ugyanekkor elsősorban a keleten kialakult perzsa fronton volt lekötve. 626-ban indított hadjáratuk során megtámadták a fővárost, Konstantinápolyt is, amelynek falai alatt jelentős vereséget szenvedtek. Ez az esemény, bár valójában az avar területektől távol zajlott le, mégis jelentős hatással volt a kora avar állam további történetére. Hatása elsősorban politikai szempontból volt jelentős. A vereséget az avar fennhatóság alatt élő népek egy része úgy értelmezte, hogy az avar birodalom meggyengült, ezért elérkezettnek látták az időt, hogy fellázadjanak uraik ellen, önállósodjanak. A fellázadt népek egy részét sikerült leverni, de mindezek ellenére ekkor már az Avar Birodalom politikai határai nagyjából a Kárpát-medencére szorultak vissza. A VII. század utolsó harmadában, elsősorban régészeti adatok alapján, jelentős változás következett be az itt élők életében. Megnőtt az avarok által birtokba vett területek nagysága, új temetők jöttek létre. A legdöntőbb változások a régészeti leletanyagban mutathatók ki. Mindezen adatok arra utalnak, hogy az Avar Birodalmon belül jelentős változások következtek be. Az írott források és a régészeti adatok szerint a VII. század utolsó harmadában, a 670-es években új népesség jelent meg az avarok lakta területek határain belül. A források szerint a Kubán és a Fekete-tenger közti térségekből menekülő, az avarokkal nyelvükben és szokásaikban hasonló onogur-bolgárokról van szó, akik az avaroktól kértek védelmet, és a Dunántúlon telepedtek le. A régészeti leletek tanúsága szerint ebben az időben itt új fejedelmi központ tűnik fel. A 670/680-as években megjelenő jellegzetes régészeti emlékanyag alapján a 700-720-as évekig tartó időszakot a kutatás közép avar kornak hívja. Sok vonatkozásban megváltoztak a férfiak és a nők viseleti tárgyai, ékszerei, a temetkezési szokások, a fegyverzet stb. Az ezt követő késő avar korban a temetők száma és nagysága tovább növekedett, több középavar temető tovább folytatódott, míg mások teljesen új alapításúak voltak. A nagyméretű, több száz sírós temetők az avarság megnövekedett lélekszámáról tanúskodnak. A letelepült földműves-állattartó életmódot folytató avarok békességben éltek. Nem hallani újabb portyázó hadjáratokról, a szomszédos területek ellen intézett támadásokról. Ekkor alakult ki az időszak jellegzetes díszítőstílusa, az ún. griffes-indás stílus. Változások figyelhetők meg a viseleti tárgyakon, a fegyverzeten, a temetkezési szokásokban stb. is. Ugyanekkor, a VIII. század második felében, az avaroktól nyugatra egy új nagyhatalom jött létre frank földön, amelynek létrehozása elsősorban Nagy Károly ne-