Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

II. Régészeti korok Őskor (Regénye Judit)

A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A HONFOGLALÁS KORA S. Peremi Ágota A népvándorlás kora, mint ahogy azt neve is jelzi, esetünkben az európai és attól keletre eső területek olyan időszakát jelenti a IV. század végétől kezdődően 895-ig, amelyet hol nyugatról, hol elsősorban keletről meginduló különböző, egymást váltó népek, népcsoportok vándorlása jellemez. A korszak kutatói különösen nehéz helyzetben vannak, mivel a gyakori, gyors ütemben egymás után bekövetkezett népmozgásokról, a lezajlott eseményekről csak kevés írott forrás áll rendelkezésre. Éppen ezért a források fontos kiegészítői lehetnek a régészet és más társtudományok kutatási eredményei. Ezek az adatok lehetővé teszik egy-egy nép történetének, mindennapi életének, viseletének, hitvilágának stb. bemutatását. Ez elsősorban nagyobb területek, országos méretű földrajzi egységek esetében viszonylag könnyebben megvalósítható. Sokkal nehezebb a helyzet, ha egy megye, de különösen, ha csupán egy település népvándorlás kori történetét szeretnénk bemutatni. írott források hiányában elsősorban, amennyiben ezek rendelkezésünkre állnak, csak a régészet eredményeire tudunk támaszkodni. Hasonló a helyzet Balatonfüred esetében is. így a népvándorlás kor történetét írott és régészeti források hiányában egy nagyobb területi egység, a Dunántúl történetének vonatkozásában mutatjuk be, míg a honfoglalás kor időszakát már régészeti leletek segítségével is alátámaszthatjuk. A Dunántúl, azaz Pannónia, a Római Birodalom egyik igen jelentős határtartománya volt. Az itt állomásozó katonaság egyik fontos feladata az volt, hogy a limestől (határtól) keletre eső területeken élő különböző barbár népek betörései ellen megvédje a tartomány lakosságát. Ezt a feladatát több évtizeden keresztül jól ellátta, de a IV. század végén a birodalmon belül tapasztalható hanyatlás jelei itt is éreztették hatásukat. Ugyanebben az időben az ázsiai területeken jelentős népmozgások, vándorlások kezdődtek. A korábban többé-kevésbé békességben élő népek a keletről megindult hun támadások miatt kénytelenek voltak elhagyni szállásaikat és nyugatabbi területekre vándorolni, védelmet keresve a Római Birodalom határain belül. Ennek az erős nyomásnak a meggyengült birodalmi szervezet már nem tudott ellenállni és Pannónia provinciát fokozatosan átengedte az újonnan érkezőknek. A tartomány egyes részeinek feladása természetesen nem önként történt. Korábban a Duna vonalától keletre élő népek részben a birodalom szövetségesei voltak. A megindult hun támadások hatására ezek fokozatosan mozgásba jöttek. A hun előrenyomulás először a Dél-Oroszország területén élő alánokat és gótokat érte el. Nagy részük végül hun fennhatóság alá került. A nyugati gótok menekülő része viszont bebocsátást kért a Római Birodalomba, akiket a Balkán-félsziget északkeleti részén telepítettek le. Ellátásukról a római hivatalnokoknak kellett volna gondoskodni, de ezek visszaélései, korrupciója végül is arra vezetett, hogy a menekültek fellázadtak a rómaiak ellen, fosztogatni, rabolni kezdtek. A megfékezésükre küldött római