Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

I. Balatonfüred környékének természeti képe

madara az itteni területeknek is. A zárt szálerdőkben éppúgy megtaláltuk, mint a sziklagyepekben vagy a szőlők között. 1994. május 3-i terepbejárásunk alkalmával például a következő helyeken figyeltük meg éneklő hímjeit: Koloska-völgy (3 pld.), Felső-erdő (2 pld.), Nagy-mező (1 pld.), Körtvélyes (2 pld.), Evetes-völgy (2 pld.). Előbbi rokonával ellentétben a nádi sármány (Emberiza schoeniclus) a vizes élőhelyek, a nádasok, a zsombékos-sásos területek, nedves kaszálók madara.

103 Itteni előfordulását már korábban is jelzik: „Tapfer költési időben találta meg (1955, 1958, 1970)" az Aszófő és Balatonfüred közti nádasos réten.

104 1997. január 21-én (Balázs-hegyi-dűlő nádfoltja: 1 pld. szól; Vörösföldek északi széle: 1 tojó a vasútvonal menti fák gazos tövében), február 12-én (Berek-rét felhagyott mandulása: 3 pld. ül a fák csúcsán) és április 30-án (Balázs-hegyi-dűlő nád foltja: egy ad. hím) magunk is ebben a körzetben találkoztunk vele, míg 1997. március 26-án a Koloska-patak Balaton-parti torkolata tájánál figyeltük meg 2 példányát (a hajókikötő keleti oldalán fekvő nádas-füzes élőhelyen). Az itteni madárvilág utolsó tagjaként végül a sordélyról (Miliaria calandra) kell pár szót ejtenünk. Ezt a mintegy veréb nagyságú, barnás tollazatú madarat a kopár, fákkal-bokrokkal ritkán benőtt rétek, felhagyott mandulások, gazos útszélek stb. madaraként ismerjük. Mivel rövid, „csörgő" énekét („cik-cik-cíííí") általában valamely kimagasló pontról - vezetékek, fák-bokrok elszáradt csúcságai stb. - hallatja, így hangja nyomán könnyen rábukkanhatunk. A Balaton-felvidéken Tapfer költési időben mintegy 15 ponton találta meg, többek között a Koloska-völgyben is.

105 Keve előfordulásai között („a part mentén") Balatonfüredet szintén lelőhelyei között említi meg.

106 Kutatásaink időszakában lényegében a terület három pontján találtunk rá: legnagyobb állományát (éneklő hímjei alapján min. 5 pár) 1998. április l-jén a város délnyugati határában figyeltük meg (Balázs-hegyi-dűlő - Berek-rét - Vörösföldek körzetben), míg a Szálka-hegy északi lábánál elterülő Öreg-réten, illetve a Kéki-forrás melletti szőlőkben egy-egy párban fordult elő (1998. április l-jén, illetve május 8-án). Emlősök - Mammalia A hazánkban bizonyítottan megtalált 86 emlősfaj közül területünkön eddig 10 faj került elő. E meglehetősen alacsony fajszám azzal magyarázható, hogy a Balaton-felvidék más tájaihoz hasonlóan itt sem végeztek korábban emlősfaunisztikai kutatásokat. Ez irányú vizsgálatokat - elsősorban az ilyen jellegű felmérések időigénye, másodsorban a vizsgálatokhoz szükséges eszközök hiánya miatt - nekünk sem volt módunk folytatni. Ennek következtében az eddigi adatok az egyes fajok elterjedésének, gyakoriságának stb. objektív értékelésére nem alkalmasak. A SÜNFÉLÉK (ERINACEIDAE) családjának hazai képviselője, a keleti sün (Erinaceus concolor), lakott területeken éppúgy elterjedt, mint a bokrosok, erdőszélek, ligetek környékén. Éjszakai aktivitású állat lévén, jelenlétére leginkább az országutakon elütve látható egyedei utalnak: pl. 1997. június 19-én a 71. sz. út hajógyári szakaszán találtuk így egy példányát. A VAKONDFÉLÉKET (TALPIDAE) képviselő közönséges vakond (Talpa curopaea) jellegzetes túrásait területünkön is gyakran megtaláltuk (kertekben, erdei tisztásokon, köves fennsíkokon stb.). A NYÚLFÉLÉK (LEPORIDAE) közül itt csak a mezei nyúl (Lepus europeus) fordul elő. 1997. január 21-én a Lapostelek szőlőiben észleltük lábnyomait, április 23-án pedig a Som-hegy keleti aljának cseres szálerdejében riasztottunk fel 1 példányt. Az EGÉRFÉLÉK (MURIDAE) közül az ember közvetítésével ma már világszerte elterjedt vándorpatkány (Rattus norvégiens) egykor valószínűleg India felől indult hódító