A Veszprémi káptalan számadáskönyve 1495-1534. Krónika 1526-1558. Javadalmasok és javadalmak 1550, 1556 - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 13. (Veszprém, 1997)
Bevezetés VII
A felosztásnál a bevételből (hajárt) először a préposti hatodot különítették el, majd a maradékot annyifelé osztották (communis divisio), ahány szimpla, dupla, illetve prebendárius porciót kellett az adott bevételből kialakítani. A szimplák száma a betöltött kanonoki stallumok és a kizárások szerint változott. A többi porció száma viszont kötött volt. A 9 prebendárius oltárigazgató számára mindig 3 prebendáriusi résszel (vagyis 3 szimplával) számoltak. A duplák számát a bevételek típusa szerint határozták meg. A Peremarton környéki tizedjövedelemből csak a nagyprépost részesedett kétszeresen. A malomjövedelemből (olykor nem az egészből) négyen (a nagyprépost, a lektor, a kántor és az őrkanonok), míg a többi gabona- és a bortizedből hatan (az előbbiek, valamint a dékán és a veszprémi officialis) kaptak duplát. A lektor- és a kántorkanonok duplája (második szimplája) azonban ténylegesen helyettesük, az allektor, illetve az alkántor jövedelme volt, miként az közvetve magából a jövedelemjegyzékből, sőt olykor közvetlenül a felosztás módjának ismertetéséből kiderül. A nagyprépostnak hatodrész a három legjelentősebb bevételből: a malmok bérlőitől kapott gabonából (vagy annak többségéből), illetve a bor- és gabonatizedből járt, kivéve a Peremarton környéki tizedeket. A lényegesen kisebb földesúri bevételek (kilenced, hegyvám) esetében hatod-, illetve kétszeres részesedés nem volt. 23 A bevételek szétosztásáról 1495 és 1528 között 105 jövedelemjegyzék maradt fenn. Mindegyik hierarchikus rendben, három jól elkülönített csoportban sorolta fel a részesedőket. A lista élén állt a négy méltóságviselő (nagyprépost, lektor-, kántor- és őrkanonok) és a hat főesperes: a kispréposti rangú székesegyházi, a somogyi, zalai, segesdi, budai és a fehérvári főesperes, valamint az Örsi prépost, amennyiben veszprémi kanonok volt. A dominus titulussal különítették el őket a derékhadtól, a mesterkanonokoktól, akiket a magister cím illetett meg. Sorrendjüket nem életkoruk, hanem kanonoki kinevezésük időpontja határozta meg. Ha a mesterkanonokok sorában valaki dominus címet kapott, annak az volt az oka, hogy az illető ugyan Veszprémben csak mesterkanonok volt, de másutt olyan káptalani méltóságot viselt, amivel ez a megszólítás járt együtt. Kalondai István a veszprémi listákban váci őrkanonoki 24 rangja. Vitéz Mihály pedig fehérvári kisprépostsága okán kapta meg ezt a címet. A javadalomjegyzék végére azok kerültek, akik nem voltak kanonokok, akik oltárigazgatóként, a lek23 A kilencedből 14. századi bevezetése óta nem járt préposti hatod, bár a prépostok néha kísérletet tettek megszerzésére. Zsigmondkori oklevéltár, I. 6070. sz.. IV. 1154.. 1219., 1357. sz. Valószínű, hogy a kilencedjövedelemhez olykor azért számították a quartát, hogy növeljék a tizedbevételnél jóval kisebb mennyiségét. 24 A dominus cím segített hozzá, hogy a csak családnéven szereplő Kalondait ne Kalondai Imrével, hanem Kalondai István váci őrkanonokkal azonosítsuk. Vö. Köblös József: Az egyházi középréteg Mátyás és a Jagellók korában. (A budai, fehérvári, győri és pozsonyi káptalan adattárával.) Budapest, 1994. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 12), 351.
