Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

I. Régészeti korok

hogy kisebb területet vizsgálva hamis eredményre jutunk. Ez a helyzet Alsóörs esetében is. A Balaton-felvidék az őskor évezredeiben a kellemes klíma miatt sűrűn lakott vidék volt. A lelőhelyek a tóba ömlő kis patakok mentén csoportosulnak. Egyetlen kivétel Alsóörs határa, ahol szinte egyáltalán nem telepedett meg az ember az őskorban. Hogy ez miért alakult így, ennek a kérdésnek a megválaszolásához ismernünk kell azokat a szigorú szabályokat, amelyek őseink helyválasztását meghatározták. Az első és legfontosabb feltétel a víz, méghozzá lehetőleg folyóvíz közelsége. Ahogy víz nélkül nem képzelhető el a mindennapi élet ma sem, ugyanúgy régen is ez volt a helyzet. Őseink előnyben részesítették a kisebb vízfolyásokat, ritkán települtek nagyobb vizek partjára. Alig néhány lelőhelyet találunk közvetlenül a Balaton partján, azokat is csak a bronzkor késői századaiból, a korábbi földművelők távolabb települtek a parttól. Ezen a vidéken igen kedvelték a forrásokat. A második települési feltétel a klíma. Kerülték a 7°C-nál hűvösebb átlaghőmérsékletű területeket, lehetőleg 8— 9°C évi átlaghőmérsékletű vidékekre települtek, valamint ragaszkodtak az évi átlag 500-600 mm csapadékhoz. Ezek természetesen mai éghajlati adatok, az őskorban ezek az értékek máshogy alakultak. Úgy fogalmazhatunk, hogy a fenti, jelenkori éghajlati adatokkal jellemezhető, jól körülhatárolható területen belül találunk csak korai földműves településeket. A harmadik feltétel a talaj minősége. Az őskor földművesei egész Európában a lösz alapon kialakult talajokat művelték meg csupán. Hozzá kell még tennünk, hogy az erdős vidékeket, a meredek domboldalakat egészen az i. e. XV. századig lakatlanul hagyták részben azért, mert az akkori művelési technikával megművelhetetlen volt a talaj, és szükség is volt az erdőre. Ezeknek az ismereteknek a birtokában nézzük most meg Alsóörs határát abból a szempontból, hogy alkalmas-e őskori földművesek megtelepedésére. Ha vetünk egy pillantást a térképre, azt látjuk, hogy a Somlyó-hegy és a Cserehegy uralja a vidéket. A domborzati viszonyok önmagukban alkalmatlanná teszik a határt a korai földművelő népek megtelepedésére. Ehhez hozzá kell még tennünk, hogy az erdősödés mértéke az őskorban lényegesen nagyobb volt, mint manapság. Egyedül a keskeny parti sávban várhatnánk késő bronkori lelőhelyeket, mint pl. a szomszédos Lovas, Paloznak vagy Káptalanfüred partszakaszán. Alsóörsön egyetlen egyet sem ismerünk, ez annak a számlájára írható, amiről már esett szó, az őskori lelőhelyek szóródása következtében egy kis területen nem találunk meg minden jellegzetességet. Folyik ugyan egy kis patak a Csiker-forrásból déli irányban, a két hegy közötti völgyben, de ez úgy tűnik, kevéssé volt vonzó az őskorban, mert egy újkőkori falut találunk csupán mellette. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a földrajzi körülmények miatt a középkor előtt emberi megtelepedésre nem volt igazán alkalmas Alsóörs közvetlen környéke.