Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

III.Török kor (Lichtneckert András)

tatásának gyakorlata. Takaró Mihály kapitánysága alatt alakult ki a tihanyi várhoz tartozó birtokok kettős adóztatása. A Balaton déli partján fekvő birtokokon bor- és gabonakilencedet szedett a tihanyi vár ura, a tizedet a törökök kapták.

54 A Balaton északi partján fekvő bérelt káptalani birtokokon az egyik részre magyar tizedet, a másik részre török tizedet adtak, ami azért volt lehetséges, mert a kilenced vagy kilencedik tized mennyiségileg azonos volt az egyház részére járó tizeddel. 1629-ben az alsóörsiek 160 forintot fizettek és élelmet adtak a töröknek.

55 A székesfehérvári szandzsák 1632. évi összletes hűbérdeftere szerint Alsóörs még mindig a veszprémi nahijehez tartozott és 9000 akcse adót fizetett.

56 A XVII. század második felében a török adó alapja a szőlő lett, amelynek minden holdja után a török földesúrnak, Mehmet szpáhinak évi 30, a szultánnak 6 krajcárt fi5 7 zettek. A török által kikényszerített pénzbeli adózás emlékét megőrizte egy 1728. évi tanúkihallgatás, amely során Rózsás János vörösberényi jobbágy elmondta, hogy Mórocza Ferencet „a falu adossa tette bizonyos summa pénzzel", s ezért kölcsönt vett fel András kovácstól, hogy abból kifizesse a török adóját.

58 Az alsóörsiek ebben az időszakban a magyar és a török várak erődítési munkáiban egyaránt részt vettek. Egy 1572. évi kimutatás szerint a székesfehérvári vár építése és javítása körüli munkákban Alsóörsről két ember 30 napot dolgozott, öt ember pedig 10 kocsira való építőfát fuvarozott. 59 A kettős adóztatás idején a magyar államnak és földesúrnak, majd a földesúri jogokat gyakorló várkapitányoknak figyelembe kellett venniük a török állam és földesúr által a jobbágyokra kivetett új terheket. Ha a magyar részre szedett adó változatlan maradt volna és török részre ugyanannyi adót szedtek volna, akkor a magyar jobbágy adóterhe megduplázódott volna, aminek következtében a lakosság minden bizonnyal elhagyta volna a kettős adóztatás területét. Ez azért nem történt meg, mert a rendkívüli körülmények ellenére is mindkét fél képes volt a kialakult helyzet józan megítélésére. Azok a török kori források, amelyekben a káptalan Alsóörsről származó jövedelmei között felsorolták a kilencedet és a tizedet borból és gabonából, nem a tényleges adóztatást tükrözik, hanem a földesúrnak a felsorolt adók beszedésére való jogát rögzítették, tehát jogbiztosító jelentéssel bírtak. A valóságban az 1544. évtől, a káptalani birtokok bérbeadásától csupán tizedet adtak a jobbágyok borból és gabonából a mindenkori magyar földesúr részére, a kilenced egészen az úrbérrendezésig eltűnt Alsóörsön és a szomszédos káptalani falvakban a jobbágyi szolgáltatások közül. 1544-től 1767-ig az alsóörsiek és egy sor káptalani falu a Balaton-felvidéken borból és gabonából egyedül tizeddel adózott a veszprémi káptalannak. A török kiűzése után a földesúr részéről előbbutóbb felvetődött a kettős adóztatás előtti állapotnak a visszaállítása. Gabonából az úrbérrendezés eredményeként kilenceddel is tartoztak az alsóörsi