Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

III.Török kor (Lichtneckert András)

delinek kezelését, ekkor Alsóörs jövedelmeiről azt írták, hogy a káptalan itt 2 9 gabona- és borkilencedet és -tizedet, cenzust és ajándékokat bír. Ez azonban csak annyit jelentett, hogy ezeknek a jövedelmeknek a beszedésére volt joga a földesúrnak, s korántsem azt, hogy azokat be is szedette volna. Ezt alátámasztja a Gyulaffy ellen 1563 szeptemberében tett panasz, mely szerint több új szolgáltatást vezetett be a káptalan birtokain. Különféle, addig szokásban nem volt és igen súlyos munkákkal és adóval sújtotta a veszprémi káptalan Tihany várhoz csatolt birtokainak jobbágyait. Szüret alkalmával a rendes tizeden kívül minden egyes helységben egy nagy üres hordót helyeztetett el és követelte, hogy a jobbágyok azt ingyen töltsék meg neki. Evenkint tartoztak e birtokok lakosai egy hízott disznót szolgáltatni, hogy elegendő szalonnája legyen, ami még sohasem volt szokásban. Végül, míg más földesúri jobbágyok 4 hungaricalisért adtak el és mértek ki bort, addig Gyulaffy, ha kissé virágos és késő őszszel leszüretelt, gyengébb minőségű boruk volt, csak 4 krajcárért vette meg tőlük.

30 A panaszáradatból ezúttal azt érdemes kiemelni, hogy a bor adóztatásában a szokásban lévő tizeden kívül bevezetett új szolgáltatásról írtak, tehát borkilencedet ekkor sem szedtek. A Gyulaffy által bevezetett új szolgáltatások nem egyszerűen a tihanyi várkapitány erőszakos természetéből vagy önkényéből fakadtak, hanem az 1550. évi 36. tc. érvényesítését jelentették. Az 1563. évi panaszok azt tükrözik, hogy Gyulaffy érvényesítette a földesúri borelővételi jogot, ami önmagában is veszteséget okozott a jobbágyoknak, mivel 4 hungaricalis helyett, ami itt garast jelent, 4 krajcárért vette meg a borukat. A földesúr ezt még azzal is megtoldhatta, hogy a jobbágyokat a tőlük alacsonyabb áron megvásárolt bor kiárulására kényszerítette. Az új szolgáltatást jelentő egy hordó bort a jobbágyoknak a rendes bortizeden kívül kellett megadniuk. Az ilyen földesúri követelés bevezetése akkor volt különösen káros a jobbágyok számára, ha a mennyiségét nem határozta meg a földesúr. Ebben a helyzetben a jobbágyok, ha már nem tudták megakadályozni az új szolgáltatás bevezetését, arra törekedtek, hogy azt meghatározott mennyiségű szolgáltatássá alakítsák át." Ezt a jobbágyoknak Alsóörsön is sikerült elérniük, s az új szolgáltatás az 1572. évi urbáriumban már 5 akóban megszabott mennyiségű boradóként jelenik meg. A Gyulaffy László által bevezetett új szolgáltatásokból az egyik, az új boradó maradandónak bizonyult Alsóörsön. Generációkon át teljesítettek a jobbágyok, maguk sem emlékezve már arra, hogy azt Gyulaffy vezette be. Ez annak ellenére igaz, hogy a Gyulaffy által bevezetett új szolgáltatások nem tükröződnek a veszprémi és a tihanyi várhoz tartozó birtokok jövedelmeinek 1568. márciusi összeírásában, amely az Alsóörsről származó úrbéri jövedelmeket is tartalmazza. Ekkor Alsóörs a veszprémi káptalan birtoka. A falu bírája Dómján Márton, akinek a bevallása szerint 8 jobbágy (colonus), 2 zsellér (inquilinus) és