Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

III.Török kor (Lichtneckert András)

faluban 5 adóköteles portát, 2 szegényt és 2 újratelepítettet találtak, azonkívül feljegyezték, hogy a falu fel van égetve.

11 Minden bizonnyal súlyos pusztítások érték a falut a tizenötéves háború idején, amely időszakból alig van forrásunk. A Mórocza család levéltárában őrzött iratok közül a család tagjainak végrendeletei mindenesetre ekkor is lakott faluról szólnak, ahol a család tagjai laktak és gazdálkodtak. Az 1618. évi összeírás idején 16 ház volt a faluban, amelyet Szent András napja körül felégetett a török. Többször rákényszerült a falu népe, hogy elfusson, az erdőkben meghúzza magát, a közeli falvakba, esetleg a veszprémi várba meneküljön. Ilyen eset lehetett az 1664. évi szentgotthárdi csata után, amikor a Köprili Achmed vezette törökök a csatavesztés után Sümeg várát megostromolták és Zala megye területén visszavonulva a megyében mindenütt pusztítottak.

13 Kis időre elmenekült a lakosság a török elleni felszabadító háború idején is. A pusztításban a törökkel nem ritkán azonos veszélyt jelentettek a császári csapatok, a magyar katonaság és különösen a szabad hajdúk. Az 1647. évi 41. tc. szigorú intézkedéseket hozott a Veszprémben, Tihanyban, Keszthelyen, Vázsonyban, Szigligeten, Devecserben és másutt az országban szerteszét kóborló szabad hajdúk ellen, „akiknek semmi lakhelyük, vagy örökségük nincs és akik sem katonáskodni, sem dolgozni nem akarnak, hanem a szomszéd nemesek és szegény alattvalók legnagyobb sanyargatásával és kárával egyedül fosztogatásból és rablásból tartják fenn magukat s övéiket".

14 Mindezekhez járult a pestis pusztítása. így nem lehet azon csodálkozni, hogy a dicalis összeírásokban az alsóörsi adófizető porták száma erősen lecsökkent. A török kor utolsó évtizedeiből fennmaradt források egyik része ugyan azt sugallja, hogy elpusztult a Balaton mellék lakossága, Felső-, Alsóörs, Lovas, Paloznak, Füred, Kisszőllős, Rátót, Pécsely pusztán maradtak. Ha a maradék nép kiment a csopaki, lovasi szőlőkbe, „földlikakban lappangtak, mivel a török őket fogságba vetette, vagy fejüket vette".

15 A felszabadító háború végén írják a Zalaság népéről: „Oly szegények vannak, hogy ha az haláltól kellene is magokat megváltaniuk, egy garast elő nem tudnának adni."

16 Ezzel szemben 1756-ban az alsóörsi reformátusok ügyében tartott tanúkihallgatások során több tanúvallomásban a nép Felsőörsre történt elfutásán kívül arról is határozottan szóltak, hogy - más forrásokkal ellentétben - Alsóörs ténylegesen sohasem lett pusztahely. Kiss Ferenc jobbágy „sohasem tapasztalta telyes életében, hogy alsó- és felsőeörsi helységek pusztulást szenvedtenek volna". Antal András jobbágy özvegye Antal Zsuzsanna veszprémi lakos, aki 110 évesnek mondta magát, „egész életében sohasem tapasztalta, ... noha a pogán török Bécs alá lett fölmenetelekor már férhez ment asszonyi állat volt, hogy alsó és fölsőeörsi helységek annyira elpusztultának volna, hogy senki az megh nevezett helyekben nem lakott volna". Rosos Mihály szentkirályszabadjai nc-