Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

XII. Egyházak és iskolák Alsóörsön a XVIII-XX. században (Borbás László-Lichtneckert András)

A református lelkész és az oskolamester javadalmazása látszólag könnyebb lett a lovasiak csatlakozásával. 1790-ben az alsóörsi és a lovasi öregbíró és az esküdtek egyezséget kötöttek, mely szerint a lovasiak a lelki tanító fizetésébe 8 forint készpénzt, 16 pozsonyi mérő kenyérnek való gabonát, hat öl vagyis 12 kocsira való fát, tíz funt gyertyának való faggyút adtak, ezenkívül minden pár szüretkor 9 icce bort adott. Kötelesek voltak szántást, aratást végezni az alsóörsiekkel, segíteni a templom, az iskola és a két parókiális ház javításában, új épületek építésénél. 7 Az 1814. november 23-án kelt egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a lovasi filia „némely kedvetlenségek miatt tavaly a materrel összeháborodott, innen magoknak különös oskolai tanítót akarnak nyerni és vinni, de már lecsendesedtek. Mind a mater, mind a filia a kölcsönös szeretetre, edjességre ajánlották magokat".

18 1815. február 2-án Horváth Pál alsóörsi és Balogh István lovasi kurátorok az esküdtekkel együtt új egyezséget kötöttek. Az alsóörsiek azon kérésére, hogy „a mostani példa nélkül való szűk időnek mostohasága miatt is, de főképpen lakosainknak fogyása miatt" a lovasiak járuljanak hozzá a prédikátor és az oskolamester fizetésének javításához, a lovasiak arra kötelezték magukat, hogy esztendőnként az alsóörsi anyaeklézsiába adnak 11 kila rozsot, 10 font faggyút, minden pár embertől 9 icce bort, és készpénzben 20 forintot, azonkívül segítenek az alsóörsiek által veendő 9 öl fa hazahordásában, a prédikátor földjének megszántásában és a szokásban lévő megmunkálásában.

19 1820. november 22-én kötötték meg a harmadik egyezséget „a prédikátori fizetés általunk minő mértékben leendő viselése eránt köztünk támadott egyenetlenségek elintézésére", igaz ebben már a superintendentiának is be kellett avatkoznia. A lovasiak elálltak az 1815. évi egyezségtől, kötelezték magukat arra, hogy adnak 20 forint készpénzt, hat öl tűzifát, melyet tartoznak a tiszteletes úr udvarába beszállítani, azonkívül 12 kila búzát, hat akó bort, 10 font fagygyút, és végzik az eklézsia szolgálatában az előbbi egyezségekben felsorolt munkákat. A lovasiak kikötötték, hogy ha anyaeklézsiává alakulhatnak, akkor az egyezségben vállalt kötelezettségeik megszűnnek, s az alsóörsi anyaeklézsiában az úrvacsora kiszolgálására használt aranyos poharukat és tányérukat az 20 alsóörsiek kötelesek kiadni. Egy időre elcsendesedtek a lovasiak, de aztán az 1850-es években kiújultak az ellentétek. Az alsóörsi építkezések terheit nem akarták viselni, s hiába kötelezte őket a veszprémi egyházmegye 1856. január 22-23-i ítélete a költségek 1/3-ának viselésére, inkább különváltak az alsóörsi 21 egyháztól és leányegyházzá alakultak. Az egyházközség levéltárában őrzött, 1890-ban kelt jelentés szerint Alsóörs lelkészei az említett Hosszúfalusi M. Márton után a következők voltak: ifj. Kádártai János 1729-től 1735-ig, Bekény István 1735-től 1741-ig, Bilkei Gy. János 1741-től 1748-ig, Szathmári István 1748-tól, Pados Ferenc (?), Szikszai Sá-