Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

II. Középkor (Rainer Pál)

Az Árpád-korban a falusiak csekély alapterületű, kisméretű, részben a földbe mélyített, vert agyagfalú, egy helyiségből álló házakban éltek, ahol rendszerint az egyik sarokban lévő kemence (sütő és egyben fűtő alkalmatosság) füstelvezetése nem volt megoldva. A házak lazán szétszórva, minden különösebb rend nélkül helyezkedtek el, s csak a késő középkorban kezdtek sor(ok)ba rendeződve utcá(ka)t alkotni. Az előbbi háztípust nagyjából a XIV. századtól felváltotta egy olyan lakóháztípus, amely jobbára csaknem azonos volt a XIX-XX. századi parasztházakkal. Az Árpád-koriaknál lényegesen nagyobb alapterületű, téglalap alaprajzú, a föld fölé emelkedő, kőfalú épületek általában 3-4, ritkábban még több helyiségből - szoba, konyha, kamra, esetleg még további szobák - álltak, s nemegyszer szemeskályhákkal fűtötték ezeket. Lényegében ilyen beosztású az Alsóörsön „török háznak" vagy „török adószedő házának" nevezett, Petőfi köz 7. sz. alatti épület is, amelyről már Rómer Flóris (1815-1889) bencés tanár, hazai régészetünk egyik megalapozója helyesen állapította meg 1860 táján, hogy az valójában egy, a XV/XVI. század fordulójáról való kisnemesi lakóház. A téglalap alaprajzú, ENy-DK-i hossztengelyű, kőfalú, eredetileg hármas beosztású - szoba-konyha-szoba - épület alatt nagyméretű, dongaboltozatos, nyilván eredetileg bor tárolására használt pince található, amelynek kőkeretes, íves bejárata DK-felől nyílik. A ház bejárata az ÉK-i hosszoldal közepén, a konyhába szolgál. Az ÉNy-i - Rómer ittjártakor tető nélkül még álló, azóta elbontott - szoba DNy-i falából kőgyámokon álló árnyékszék ugrott ki. A Balatonra néző DK-i szoba ablak- és a konyhai bejárat ajtókeretei eredeti funkciójuk mellett egyúttal a késő gótikus épület szerény díszéül is szolgáltak. A kéményzáródás hagyma alakú dísze a barokk korból való. Ez az épület 1880-as átépítése és ÉNy-i szobájának XIX. század végi lebontása ellenére is a mai Magyarország egy, a maga nemében egyedülálló, páratlan műemléke. Ilyen késő középkori kisnemesi, esetleg tehetős paraszti lakóház ugyanis sehol sem maradt fenn az országban másutt lakható állapotban. Sajnos, az épület középkori tulajdonosát nem ismerjük. Amikor középkori okleveleink nemesi kúriát említenek, ilyesféle épületet kell magunk elé képzelnünk, s semmi esetre sem olyan kastélyokat, amilyenekben XV111-XX. századi főuraink éltek. Ezen épülettípus Balaton-felvidéki továbbélése XVIII-XIX. századi tr 80 néprajzi párhuzamokon jól nyomon követhető. A lakóépületek mellett nyilván további gazdasági épületek - ólak, istállók, magtár, pajta, kocsiszín, stb. - tartoztak egy-egy portához. A belső felszerelés egyszerű volt, a háztartási eszközökön kívül zömmel a földművelés, az állattartás és Alsóörs esetében alighanem néhol a halászat munkaeszközeiből állt.