Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

VII. Alsóörs az osztrák-magyar monarchia idején (Lichtneckert András)

re, mert egy ilyen vállalkozás kezdetben szükségszerűen veszteséges volt. Ezenkívül a Balaton-parti területen és a partmenti vízfelületen a jogainak a korlátozását sem volt hajlandó elfogadni, ezért nem adott területet a fürdő céljára. Ráadásul „a letelepülő úri közönség iránt ellenséges indulattal viseltetett a közbirtokosság. Állandó összetűzések voltak". Mihálkovics tudta, hogy a közbirtokosság támogatása nélkül Alsóörsön nem lehet létrehozni a fürdőt, ezért arra törekedett, hogy a közbirtokosságot leszerelje és megnyerje az ügynek. Később nem csinált titkot belőle: „már évekkel előre pálinkáztattam a kolomposokat. Tantae nobis arat... így lett a területből fürdőkert".

140 Valójában a pálinkáztatásnak nem volt olyan nagy szerepe a megoldásban. Egy jelentéktelen esemény lendítette előre a fürdő ügyét. Mihálkovics eladta a Kupricz birtok melletti szántóföldet sógorának, Petz Jenő budapesti MÁV osztálymérnöknek, aki oda egy szép nyaralót épített. Petz egy földszalagot is megvett a szomszédjától, Sebők Somától közlekedési út céljára. 1 894-ben a közbirtokosságtól útjogot kértek. A közbirtokosság 1894. november 4-i határozatával Petz Jenőné nyaralótulajdonos részére évi 1 forint díj ellenében engedélyezte, hogy a közbirtokossági legelőn keresztül közlekedjen a Mihálkovics és László szomszédok között újonnan épített nyaralója és a Balaton között.

1 1 11. kép. A millenniumi kiállításról származó Millennium-villa. Tulajdonosa Mihálkovics Tivadar, majd Telegdy Györgyné (Fotó: Zórád Ferenc)