Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

VII. Alsóörs az osztrák-magyar monarchia idején (Lichtneckert András)

án tartott hegygyűlésen az alsóörsi hegybirtokosság egyhangúlag úgy határozott, hogy „különös hegybíró nem szükségeltetik, mivel mindenféle ügyek csakis a község bíráját érdeklik". Ezután Csizmadia Pál bírót felkérték hegybírónak, amit ő elfogadott. Melléje Mórocza Sándort, Hetesy Pétert, Tóth Já121 nost, Dómján Jánost hegymestereknek megválasztották. Ekkor már javában tombolt a filoxéravész a Balaton-felvidéki szőlőhegyeken, amely elsorvasztotta a szőlőhegyi önkormányzatok működését. Újjászervezésükre a mezőgazdaságról és a mezőrendőrségről szóló 1894. évi 12. tc. alapján kerülhetett sor. A törvény VIII. fejezetében jelenik meg a hegyközség elnevezés. A törvény a filoxéravész következtében elpusztult területeken is lehetővé tette a hegyközségek megalakítását. A hagyományosan ellátott feladatokon (közös őrzés, hegyrendészeti szervezkedés) kívül ez a törvény a hegyközség feladatait kibővítette (a filoxéra által elpusztított szőlők felújításának vagy új szőlők ültetésének, továbbá a szőlőpenész, a peronospora viticola ellen való közös védekezésnek előmozdítása, minden egyéb szőlőbetegség ellen való közös védekezés elősegítése, az okszerű szőlőművelés és szüretelés s a szőlők jövedelmezőségének fokozása érdekében szükséges vagy kívánatos közös gazdálkodási és kezelési szervezkedés). A Balaton-felvidéken az 1890-es évek elején a filoxéravészen kívül megjelent a kivándorlás veszélye is. Nagy Dénes ref. tanítónak a kivándorlással foglalkozó írásai akkor jelentek meg, amikor a filoxéra pusztítása a tetőpontjára hágott. A Veszprémi Független Hírlapban 1891 áprilisában és májusában arról írt, hogy a Balaton-felvidéki nép megélhetése nincs biztosítva. A szőlők, amelyekből eddig éltek, kipusztultak, és már nem adnak munkát. A gabonatermesztés nem jövedelmező ezen a vidéken. Nem tudják az adójukat fizetni, ráadásul megszűnt számukra a halászat is. Azelőtt 35-60 ember halászott, most a halászat a nagyhalászatot folytató bérlők kezébe került, akik egy 300 méteres hálóval halásznak és a saját embereiket alkalmazzák. A nép reménytelen helyzetben van, már mindenütt Amerikáról beszélnek. „Az egész Felső-Balatonvidék mozog, csak azt várják, hogy valaki megkezdje falujukból, azután mennek Amerikába. Alsó-Örsről is sokan készülnek. Már voltak is néhányan Herenden Rozsicsnál beiratkozni, aki - úgy látszik - nagyon ért a nyelvükön. Most már csak az útlevelet várják Rozsicstól."

122 A Balaton-felvidéki népet fenyegető kivándorlás veszélyének elhárítására a legfontosabb „gyógymód" a lassan beinduló szőlőrekonstrukció volt, amely a forgatás, telepítés, oltás munkáival kenyérkeresetet biztosított a lakosságnak. Sokan a Balaton-parti fürdőtelepek, villatelepek fejlesztésében és a vasútépítésben látták a kiutat. A filoxéravész időszaka nem csak pusztulást jelent, hanem építkezést is. Már épülnek az első villák, a Balaton-kultusznak hódolók nyaranta leköltöznek a parti hajlékokba, a polgárság felfedezi Alsóörsöt.