Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

VII. Alsóörs az osztrák-magyar monarchia idején (Lichtneckert András)

1919. január 5-én a tisztikar lemondott, de 1919. január 26-án ismét Leidl Henriket választották elnöknek, Guath Lajost alelnöknek, Sass Jánost jegyzőnek. A közbirtokosság választmányának tagjai lettek: Szíjjártó Gábor, Horváth Gábor, Petke Imre, Róka Lajos, Füsth Lajos, Mórocza Péter, Cseh Gyula, Horváth Gyula, Farkas Kálmán és Zsebők Zsigmond. 3. A szőlőművelés korszerűsítése és a filoxéravész Az 1848/49-es szabadságharc bukása mintha fellendítette volna a magyar szőlőművelés régóta húzódó korszerűsítésének ügyét. A szabadságharc résztvevőit a bukás után néhány esztendővel a szőlészet úttörői között találjuk. Bogyay Lajos, Entz Ferenc, Mórocza Dániel, Pap Gábor, Varga Lajos, a reformkor és a szabadságharc nemzedéke a passzív ellenállás éveiben nagyon is aktívan munkálkodik a gazdaságának, különösen a szőlészetnek a felvirágoztatásán. A politizálástól elzárva ennek a nemzedéknek a tagjai szőlőfajta-gyűjteményeket hoznak létre, szőlő- és borkiállításokat szerveznek, a szőlészet szakmai kérdéseit taglalják a szaklapok hasábjain, tudósítanak vidékük szőlészetének és gazdálkodásának helyzetéről. A feladat nem kevés: modernizálni, európai színvonalra emelni a magyar szőlészetet és borászatot. A követendő példa régóta ismert. A francia borokkal kell felvenni a versenyt, ami a szőlőművelés és borászat gyökeres átalakítását megköveteli: forgatás, nagyobb sor- és tőtávolság, fajtaváltás, gondosabb szüret, az erjedés tökéletesítése, fajborok előállítása, palackozás. Mindaz, amit Széchenyi oly velősen megfogalmazott: „Bordolgaink belső organisátióját szőlőtő nemesítéstül egész a' palaczk-fuvásig - kell tökéletes rendbe hoznunk, s' csak aztán beszélhetünk kereskedésrül."

101 Az alsóörsi és a Balatonfüred környéki szőlészet és borászat problémáiról az első ismertetés Varga Lajosnak, a tapolcai járás volt főszolgabírójának tollából jelent meg a Gazdasági Lapok hasábjain 1851-ben. A Balatonmelléki bortermelés vázlata című írásában Varga Lajos először tett kísérletet a badacsonyi és a füredi borvidék elhatárolására, a két borvidék közötti határt a Csicsói-völgyben húzva meg. A két borvidék közötti különbséget nem a boraik jellegében, hanem a történeti múltjukban kereste. Saját balatonfüredi szőlészetének ismertetésén kívül részletesen foglalkozott az általa jól ismert alsóörsi bortermeléssel is. Úgy látta, hogy Alsóörs szőlőhegyein az uralkodó fajta a Bajor vagy Gohér és a Fehér szőlő (Clementea alba), s a borvidéken elég sok Bákort, Juhfarkút, Szigetit (Furmintot) és újabban Kadarkát is termesztenek. Felfigyelt arra, hogy az alsóörsiek pusztítani kezdték a régi szőlőfajtákat és a fürcdiek példájára Kadarkával és más bőtermő fajtákkal rakták be a szőleiket. Ebben a megfigyelé-