Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

VII. Alsóörs az osztrák-magyar monarchia idején (Lichtneckert András)

alapján a részvénytársaság 32 évre 115 000 koronáért bérbe vehesse a balatoni halászatot. Ez utóbbi törekvése a Balatoni Halászati Társulat siófoki és buda­pesti közgyűlésén sikerrel járt. 96 Rendezni akarta a vasúti kisajátítások ügyét, az 1917. november 4-i rendkí­vüli közgyűlésen azonban csak arról tudott beszámolni, hogy a vasúti kisajátí­tások összege nem folyt be a közbirtokosság pénztárába, mert a MÁV vagy az építési vállalkozó által átutalt összeget, 13 030 korona 20 fillért egy ügyvéd el­sikkasztotta. A közgyűlés megbízta Leidlt azzal, hogy vegye fel a kapcsolatot 97 Babocsay Herman építkezési vállalkozóval. Mivel az 1916. évi 24. tc. alapján rekvirálták a közbirtokosság tulajdonát képező szeszfőző üstöt, amit törköly, borseprő, romlott bor, szilvacefre kifőzé­sére használtak, 1916. december 17-én elhatározták, hogy a pénzügyminiszter­től engedélyt kérnek Alsóörs, Felsőörs, Lovas, Paloznak, Csopak, Kövesd köz­ségek részére egy központi szeszfőzde felállítására. Leidl törekvése arra irá­nyult, hogy a központi szeszfőzdét Alsóörs kapja. Végül Csopakon kellett vol­na felállítani, de nem készült el, s a közbirtokosság a kisüstön való kifőzés jo­gát csak 1918. november 22-én kapta vissza. 98 Miután a kőbánya bérlőjét, Velty Istvánt katonai szolgálatra behívták, fel­szerelése és gépei ugyan a bányában maradtak, de leállt a munka. 1916. június 19-én félévi bérleti díjat elengedtek neki. Az 1917. december 9-i közgyűlés jegyzőkönyvéből kiderül, hogy Velty bányájában hadifoglyok dolgoztak, de Leidl ettől függetlenül kísérletet tett arra, hogy a kőbányászatra olyan vállalko­zót keressen, aki hosszabb távon bérli a bányászatot és befektetésekre is haj­landó. Ezt a személyt Rainprecht Antalban találta meg, aki előbb 25, majd 40, végül már 50 évre akarta bérbe venni a bányát. Rainprecht fellendülést ígért a községnek, és azt javasolta, hogy hozzanak létre vállalatot az érvényes bérleti szerződéssel bíró Velty bevonásával. A követ adják olcsón, mert fel kell venni a versenyt pl. a vörösvári bányával. A közgyűlés 1918. augusztus 11-én jóvá­hagyta a 40 évi bérletre szóló szerződést, de a kitermelt kő árában hosszas tár­gyalások után sem tudtak megegyezni, ezért a vállalkozásból nem lett semmi, továbbra is Velty maradt a bérlő. 99 1919. január 5-én vetődött fel először a választmány ülésén, hogy a közbir­tokosság 36 720 korona tiszta jövedelmét fel kellene osztani a tagok között. 1919. január 26-án döntöttek az ügyben. Horváth Gábor indítványát, hogy a felosztás helyett adják kölcsön a tiszta jövedelmet a községnek egy községháza felépítésére, azután a község a pótadóból fizesse vissza a kölcsönt, a január 5-i választmányi ülésen még támogatták, de a január 26-i közgyűlésen az indít­vány nem kapta meg a határozathoz szükséges egyhangú támogatást. Marton József indítványára a tiszta jövedelem felosztása mellett döntöttek, a határoza­totjanuár végén végrehajtották. 100

Next

/
Thumbnails
Contents