Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

VII. Alsóörs az osztrák-magyar monarchia idején (Lichtneckert András)

5- ször. Ha a földesurak vagy bármelyik lakos egészséges marhájának szerencsétlenség által lába törnék, köteles a haszonbérlő az ilyen marhát egy osztrák forint bér mellett levágni és annak húsát kimérni. 6- szor. Tartozik a haszonbérlő ottan helyben lakni, meg nem engedtetvén, hogy ezen haszonvételeket a tulajdonosok híre és tudta nélkül subárendálhassa, vagy akármi szín alatt másnak általadhassa. Nyilván kikötvén azt is, hogy az árenda rendes fizetésének elmulasztása csak egy esetben is elégséges lévén arra, hogy az illető közbirtokosság ezen haszonvételektől a haszonbérlőt megfoszthassa, és minden mulasztásokból eredő károkért a bérnök és neje felelősek lévén." Az Offenbekkel kötött szerződést jóformán változtatás nélkül örökölték a későbbi bérlők, így 1867 és 1873 között Fischer Mihály, azzal a különbséggel, hogy a bérlet összegét évi 235 osztrák értékű forintban állapították meg.

63 A közbirtokosság a későbbi bérlők közül Kohn Salamonnak 1884. július 20-án, Frikk Jánosnak 1885. június 7-én vágóbirkák számára a közös legelőn legeltetést engedélyezett 40 osztrák értékű forintért. Kohn Salamon a birkahús fontját 16 krajcárért volt köteles mérni, Frikk Jánosnak is megszabták, hogy a birkahúst úgy mérje, mint a szomszéd községekben szokás. 1908-tól a közbirtokosság bérlője Roder Adolf volt, akinek az 1907. július 21-én kelt szerződésébe Fábián Lajos közbirtokossági elnök már eleve belefoglalta azt, hogy a bérlő a somlyói legelőn 100 db birkát és 4 db marhát tarthat. A 3 éves bérletnél az évi haszonbér összege 360 korona volt. A szerződés betartásáért Spitzer Lipót felsőörsi korcsmáros is felelt. A közbirtokossági jégvermet is átadták neki, de kikötötték, hogy csak a községi jégverem megépüléséig használhatja. A vágóhídon való vágást Rauscher Géza mészárosnak is megengedték 8 korona bér mellett. Roder Adolffal minden tekintetben elégedett volt a közbirtokosság, ragaszkodtak a személyéhez, ezért még kedvezőbb ajánlat esetén is neki adták bérbe a kocsmát. A káptalannal közös korcsma leltárát 1873. május 3-án Tóth Ignác uradalmi ispán, Tóthy István bíró, Lak János és Vörösmarty János készítette el:

66 „Alsóörsi közös korcsma tetőfái födélfára, vendégszelemenre, nádtetőre jó karban. Részletei: Borivó szoba fenyőfa gerendára és deszkára padlásolva, jó karban, 3 simpla ablakkal, avult állapotban, keresztvasakkal, fordítókkal ellátva. 2 simpla ajtóval, 2 kulcsos pléhvel, rossz karban, egyik ajtó zavarral ellátva. Nyugoti ajtó felett az utcán fazsindelyes eresz találtatott. Van itt léccel bekerített bormérő hely, léces ajtóval, 1 simpla kulcsos pléhvel közép karban. Van itt vendégek számára egy tölgyfa asztal 1 1/2 öl hosszú, két tölgyfa pad, egyik 1 1/2 öl, másik 1 öl hosszú közép karban, mégis egy öl hosszú fenyőfa asztal. Miután itt kályha nincs, annak pótlására egy falba rakott avult takarík tűzhely volt, melynek vasai padlásra vitettek fel, ismét kijáró.