Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

VII. Alsóörs az osztrák-magyar monarchia idején (Lichtneckert András)

A község állatállománya az 1895. évi mezőgazdasági statisztika szerint 180 szarvasmarha, 87 ló, 288 sertés, 1199 baromfi. Az állatállomány nagyobb része a nemesi közbirtokosság tagjainak gazdaságában volt. A közbirtokosság pász­torokat, csőszöket alkalmazott. A lópásztor (csikós), ökörpásztor, tehénpásztor (csordás), borjúpásztor, sertéspásztor (kanász) fizetése a nemes-agilis és az úr­béres közbirtokosság szétválása után a nemesi közbirtokosságot egyedül ter­helte. A kiadások csökkentése végett a közbirtokosság megegyezett a volt job­bágysággal közös pásztorok tartásában, akiknek pásztorlakást a nemesi köz­birtokosság adott, a lakbér 1/3-át pedig az úrbéresek közbirtokossága fizette. 26 A faluban a lótartás jelentőségét bizonyítja a csikósok alkalmazása. Osváth Pál 1869-ben és lényegtelen változtatással a többi csikós konvenciója is: min­den pár lótól másfél mérce gabona, minden darab lótól egy kenyér, egy vacsora és öt krajcár bocskorpénz, mely bérért köteles volt a jószágoknak hűségesen gondját viselni. 27 Szerződéseiket az összes lótartó gazda beleegyezésével kötöt­ték. Ha a gazda csak egy napra a csikós eleibe hajtotta a lovát, akkor is köteles volt a bért megfizetni. 1886-ban azokat a lótartó gazdákat is kötelezték a bér megfizetésére, akik nem hajtották lovaikat a csikós elé. Ökörtartó gazdák is voltak a faluban. Király István ökörpásztor 1851. au­gusztus 10-én kelt konvenciós szerződése: „Alólírott felvállaltam az alsóörsi helység lakosinak ökör és borjú fókájaikat, egy pár ökörtől egy és fél mérce ke­nyérnek valóért, egy kenyérért, egy vacsoráért és négy garas bocskorpénzért párjától, ridegtől minden egy darabtól fél mérce kenyérnek valót, egy kenyeret, vacsorát és egy garas bocskorpénzt, úgyszinte a borjúktól fél mérce kenyérnek valóért, egy kenyérért, egy vacsoráért és egy garas bocskorpénzért, mely meg­ígért pénzért s fizetésért kötelezem magamat jól viselni, a lakosokat megbö­csülni, a kárról elszámolni. Sárközi János ökörpásztorral 1852. november 7­én kötöttek szerződést. Az 1853. esztendőre felvállalta az alsóörsi nemes és agilis közönség ökörcsordáját. Minden pár ökörtől kapott 1 1/2 mérce kenyér­nek való eleséget, két kenyeret, két vacsorát, 4 garas bocskorpénzt; a kinn há­lásért átaljában fizetett a közönség 12 váltóforint 30 krajcárt. Ezért a bérért kö­teles volt aratás végéig kint hálni, nappal valamint éjjel a marháknak gondjukat viselni, s az általa tett károkról felelni. 30 Az 1852. évre kötött tehénpásztori szerződés szerint Bencsik János vállalta az alsóörsi helység tehénfolkájának őrzését. A konvenciója: a kis borjas tehén­től egy mérce rozs, egy kenyér, egy vacsora és egy garas bocskorpénz; a rideg tehéntől 1/2 mérce rozs, egy kenyér, egy vacsora, egy garas bocskorpénz; a ri­deg üszőktől 30 krajcár; a bika gondviseléséért 3 váltóforint. A házánál gyűlt szemét ganéjt tartozott összetakarítani, amiért fizettek neki 2 váltóforintot. A delelői ganéjnak felét vagy árát is megkapta. Ezen megígért bérért tartozott a marhákat becsületesen őrizni, a gazdáikat megbecsülni, a gondatlansága miatt

Next

/
Thumbnails
Contents