Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

II. Középkor (Rainer Pál)

zou fia Imre által egykor birtokolt - s nyugat felől egy úttal határos - fél sessiójáért, amelynek másik felén a káptalan Vörös András nevű jobbágya élt.

39 1340. február 27-én Tamás tihanyi bencés apát és konventje jelentették I. Károly királynak, hogy a jutási Péter fia Mihály és András, Apáti község (a Tihanyi-félsziget nyakánál volt a török időkben elpusztult település

40

) papja elfogták a veszprémi egyház conditionarius jobbágyát : az alsóörsi Kese fia Jónást, aki önkényesen, az egyház földjével együtt az alsóörsi királyi udvarnokokhoz csatlakozott. Nevezettet kiadták a veszprémi káptalannak, s az általa használt birtokrészbe a káptalant beiktatták.

42 A béli apátságnak az 1301. évi oklevelében szereplő vincelléreiről utoljára a pannonhalmi bencés konvent által 1348. április 6-án a bakonybéli kolostor leégéséről és a béli apátság javairól 1. Lajos király számára készített jelentésben olvashatunk, miszerint a bencések 4 háznépnyi boradó embere (quatour mansiones hominum vinidatores) Alsóörs nyugati felében lakott. A szántóföldeket, a réteket, az erdőket és a balatoni halászati jogot a veszprémi káptalani és királyi jobbágyokkal közösen használták, illetve élvezték.

43 A veszprémi káptalan 1358. február 10-i bizonyságlevele szerint Pós fia György, a király alsóörsi jobbágya, Mihály fia Örsi Miklóstól 2 hold földet elfoglalt. Az ügy folytatásáról Kont Miklós nádor 1358. július 28-i oklevele tájékoztat. E szerint a nádor Pós fia Györgyöt Zala vármegye Mánhidán tartott közgyűlésére maga elé idézte, ám az ott nem jelent meg.

44 Királyi udvarnokokkal, jobbágyokkal ezekben az oklevelekben találkozunk utoljára, s velük zárul az Alsóörsről fennmaradt oklevelek első csoportja, amelyekben olyan birtoklási, gazdasági és társadalmi viszonyok tükröződnek, amelyekből a későbbi korok számára elsősorban maga a település, egyháza és a határhasználat dűlőnevekben fennmaradt rendje maradt örökségnek. Ezzel szemben megszűnt Alsóörsön a királyi birtoklás, eltűnt a királyi és más birtokokon élő szolgálónépek tarka serege, felolvadt a XIV. század közepére kialakuló jogilag egységes jobbágyosztályban. 1358-tól a század végéig terjedő időszakból alig van oklevelünk, az is csak annyiban kapcsolható Alsóörs történetéhez, hogy 1392. február 23-án Rómában IX. Bonifác pápa (1389-1404) a fehérvári Szent Miklós-prépostságot - amely az előző prépostnak a pálos rendbe léptével üresedett meg - az alörsi Péter fia Mátyás fehérvári kanonoknak adományozta.

45 A XV. század elejétől a mohácsi vészig terjedő második szakasz oklevelei egy megváltozott világot tükröznek. Ami ebben a korban létezett, abból már lényegesen több maradt a következő korokra. A birtoklásban a veszprémi káptalant, a falu társadalmában a jobbágyokat, egyházi és országos nemeseket, a gazdálkodásban a szőlőművelést, a hitéletben az alsóörsi egyház önállóvá válását kell kiemelni.