Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

VI. A polgári átalakulás kezdetei (Lichtneckert András)

különözés alkalmával az uradalom részére fenntartott és a volt jobbágyság által az egyezség foganatosítása után is teljesített viszonti szolgáltatások, az úrbéri telektartozmányon felüli javadalmak, a volt jobbágyok zsákadási szolgalma és 53 a zsellérek által teljesített napszámok megváltása képezte. A három példányban elkészült egyezséget és a megyei törvényszék augusztus 30-án kelt jelentését felsőbb jóváhagyás végett a soproni cs. és kir. úrbéri főtörvényszékhez felterjesztették.

54 A soproni cs. kir úrbéri főtörvényszék 1856. október 30-án jóváhagyta a felterjesztett újabb örökváltsági egyezséget, amelyet a veszprémi káptalan részéről Bezerédy Miklós olvasókanonok, a jobbágyok és a zsellérek részéről Tóthy József bíró, Tóth Imre esküdt, Torma József, Szili István, Berki János, Szíjártó János, Puha József, Dómján János, Guath István, Dómján István, Kruk Ferenc, Tóth József, Nagy János, Dénes István, Csizmazia János, Decsi István írták alá. Az 1856. augusztus 5-én kelt egyezség első pontjában megállapodtak az 1842. évi erdőelkülönözés után az 1836. évi 7. tc. alapján teljesített viszontszolgáltatások megváltásáról. A telkes jobbágyok hat telek után hat öl fának, a karácsonyfának a meghordását 9 pengőforint 36 krajcárral, 13 zsellér pedig hat és fél öl fának a megvágását 3 pengőforint 7 krajcárral megváltotta. Az egyezség második pontjában az úrbéri telektartozmányon felüli javadalomért a volt 13 zsellérek által fejenként teljesített 1 napi szolgálat megváltását, egy napot 10 krajcárban számítva, 2 pengőforint 10 krajcárban állapították meg. A volt telkes jobbágyok és házas zsellérek összesen 248 pengőforintot fizettek az 1. és 2. pont alatti tartozások örökmegváltásáért. Megállapodtak, hogy 1857. január l-jén 48 forintot fizetnek a jobbágyok és a házas zsellérek, a fennmaradó 200 forintot pedig három év alatt törlesztik. A megváltási árat a helység bírája és elöljárói tartoznak befizetni az uradalmi pénztárba, tehát a beszedés az ő kötelességük volt, amiért a vagyonukkal jótálltak.

55 A földesúr és a volt úrbéresek között ezzel megszűnt az úrbéres viszony. Ekkor a volt úrbéresek két csoportja kezdett pereskedni egymással. Az úrbéri törvényszék 1856. október 31-én tárgyalta Dómján János és társai (Szili István, Szíjártó János, Berki János, Vörös István, Dénes István, Tóth János, Decsi István, Doniján István volt félhelyes jobbágyok) felpereseknek Guat István és társai (Guat Imre, Tóth Imre, Torma József, Csizmazia János, Tóth József, Mórocza János, Vörös Jánosné, Bódai Mihály) alperesek ellen a jobbágyi birtokuk arányosítása érdemében beadott keresetét. Az 1856. október 18-án beadott keresetlevél szerint az 1842. évi tagosztály és úrbéri egyezség alapján a veszprémi káptalan úrbéreseinek telki szabályozása és legelő valamint nádlási elkülönözése megtörtént, egy egész jobbágyhelyhez 16 hold erdei és legelőilletőség adatott részint a faizási jog fedezete, részint legeltetés végett. Mivel egyezség útján történt az elkülönözés, annyiban tökéletlen maradt, hogy a job-