Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

VI. A polgári átalakulás kezdetei (Lichtneckert András)

A kilenced és a tized megváltása a szőlőkre nem vonatkozott, azok terméséből továbbra is bortizedet kapott a káptalan. Nem szól a szerződés a méhrajok, bárányok, gödék adóztatásáról, a borjúváltságról, valamint a vaj kiszolgáltatásáról. Ezeket a szolgáltatásokat az 1836. évi 7. tc. megszüntette. Ugyanakkor eltörölte a hosszú fuvart, helyette a telkes jobbágyok marhás, a zsellérek gyalogrobotot végeztek. A törvény szerint megmaradt a fahordás, favágás és a fonás (zsákadás) kötelezettsége, amelyeket majd 1856-ban váltanak meg az alsóörsi jobbágyok és zsellérek. A szerződés a jobbágyok és a zsellérek belsőségi és külsőségi birtokait változatlanul hagyta. Ezek a birtokok a jobbágyfelszabadítás után addigi használóik tulajdonába mentek át, nem kellett értük megváltást fizetni a földesúr részére. A legelőhasználat és a faizás fejében a káptalani birtokból kihasított erdőrész lett a Jobbágyok erdeje. 5. A tagosítás Az arányossági és az úrbéri örökváltsági szerződések után következhetett a tagosítás, az egy tulajdonos kezén lévő szántóknak és réteknek a lehetőség szerint egy tagban való összevonása. Wallner Ernő az 1858. évi kataszteri felmérés adatainak feldolgozásával jutott arra a megállapításra, hogy a tagosítás során a nemesi, jobbágy és zsellérföldek térbelileg elkülönítve lettek kijelölve. Ez megfelelt az arányossági szerződés B. pontjának. 1858-ban „a jobbágyok birtokrészei azonosan megismétlődő szomszédsági rendben kb. 8-10 helyen feküdtek. Egy-egy szántó vagy rét parcella nagysága 1/2-1 kat. holdnyi volt".

48 A jobbágyok birtokait az örökös úrbéri egyezség értelmében úgy kellett kiadni, hogy a különböző minőségű földekből egyaránt részesüljenek. Ezáltal elkerülték azt, hogy „a déli lapban fekvő nedves földeken egyik jobbágy csak a parttól távolabb, kevésbé nedves szántóhoz jusson, a másik rovására".

49 A nemesek igen gyorsan végrehajtották a szántóföldjeik és a rétjeik tagosítását. A szántóföldjeiket a Felső-mezőn, ahol a legjobb alsóörsi szántóföldek voltak, valóban egy tagban tudták összevonnni. A tagosításhoz előbb 1842. december 28-án elvégezték a nemes és agilis birtokosok szántóföldjeinek becsüjét, azokról birtokosok és térkép szerinti kimutatást készítettek a holdakat ölben megadva. A becsüt Diószegi Mózes paloznaki, Pálffy Pál lovasi, Laki Ferenc és nemes Huszár Pál alsóörsi birtokosok „két előljáró útmutatása szerint (akik a térképet és a földkönyvet vezették) minden darab nemes földet számtalan helyen ásóval felhányva, tulajdonságában jó lélekkel megfontolva" végezték. A szántóföldek holdját 1000-től 1600 n-ölig állapították meg a becsüsök.

50 1843. június 23-án megállapodtak a földek tagosítása és kiosztása dolgában: 1. Az ún. Gaál-réteken mindenkinek a birtoka megmarad, kivéve azt, aki at-