Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

V. Hagyaték és örökség: a falu településrendje (Lichtneckert András)

11. kép. Melléképület Mórocza Lajos Endrődi úti telkén (Fotó: Zórád Ferenc) Ebből következik, hogy a falu belterületének nyugati és északi határai nem változtak az 1853. év előtti időkben, legalábbis így volt ez a lakosok emlékezetében 1853-ban. A falu csak déli, keleti és északkeleti irányban tudott terjeszkedni, ilyen irányokban is elsősorban nemesi és agilis telkeken. A terjeszkedés úgy történt, hogy a beltelkek folytonos osztódása által eljutottak odáig, hogy már a közös udvarban sem tudtak több házat elhelyezni. Ekkor el kellett hagyni a beltelket és a külsőségre kellett költözni annak, aki új házat akart építeni. Az ilyen atyafiakat nem fosztották meg a közbirtokossági jogaiktól, mert az osztályosai megvédték a külsőségen építkező rokonok közbirtokossági jussát. A falubeli telkeken az épületek elrendezésére a telek méretén, a terepviszonyokon, a közlekedési utakon kívül a telek lakóinak társadalmi státusa is hatással volt. Alsóörsön is találkozni a lakó- és melléképületek egy-két sorban való elhelyezésével, ami megfelelt a telkes jobbágyok és egy ideig az utcára a csúcsfalával merőlegesen elhelyezkedő ház meghosszabbításában építkező nemesi atyafiaknak is, de emellett változatos telekberendezések alakultak ki. Közülük Jankó János felfigyelt a nemesek lakta telkek elrendezésére, a kúriális telekbeosztásra: „... nem hallgathatom el, hogy különösen a zalai parton Kővágó-Örstől fel a veszprémi határig, Alsó-Örsig, szórványosan ettől eltérő telekberendezést is találunk; az eltérés lényege abban áll, hogy a ház a teleknek nem az utczafelőli egyik sarkában és csúcsfalával az utczára áll, hanem a telket hátulról keresztben fogja át, s így egész hosszú tornáczos homlokzatával tekint, úgy az előtte elterülő udvarra, mint ezen keresztül magára az utczára is. Ezekről a legtöbb esetben meg lehet állapítani, hogy nemesi kúriák voltak; a lakóház egyébként