Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

V. Hagyaték és örökség: a falu településrendje (Lichtneckert András)

kerítés fogta be. Két lépcsőfokon lelépve lehetet' vízmerés céljából megközelíteni. Ebből a medencéből a víz egy másik, nyi.ott medencébe folyt át, ennek lapos szélére az asszonyok letelepedtek és ott mostak a télen is mindig fagymentes, kristálytiszta vízben."

5 A falu végi kút a református templom közelében, a mai buszmegállónál volt, elsősorban tehenek itatására használták. A bő és jó vizű Vida-kút a Fő útnak a faluból kivezető, északnak forduló szakaszán állt Vida Gyuláék háza előtt. Alsóörs és Felsőörs határán állt a Középsoki forrás, Középkút vagy Középsoki kút, amelynek a vize a Séd patakot táplálta. A falu belterületén a házak sűrűsége igen egyenetlen a XIX. század közepén. A falu legtöbb házához udvar, kert és gazdasági épületek tartoztak, némelyikhez egy darab szántóföld is. Vannak olyan házak, amelyek kis telkeken épültek, kis udvarral és kert sem tartozott hozzájuk. Előfordult, hogy olyan kicsi volt a telek, hogy több házból csak közös udvaron át lehetett kijutni az utcára. A házaknak az egyenetlen sűrűsége, a rendkívül sokféle telekmegosztás őrzi a XIX. század derekán a falu rendileg tagolt társadalmának, és ennek a társadalomnak a megelőző másfél évszázadban lezajlott, egyedül az osztályos atyafiak történetében nyomon követhető településtörténetét. Az 1858. évi kataszteri felmérés eredményeinek a térképre vitele és a rendelkezésünkre álló és feldolgozott adatok nem elegendőek ahhoz, hogy a török kortól kezdve rekonstruáljuk Alsóörsnek, egy kisnemesi, jobbágyi, agilis, árendás lakosságú településnek a kialakulását. A középkor végén és a török korban létezett telekrendszer egyes helyeken a felismerhetetlenségig átalakult, de a település térképe és a hozzá rendelhető adatok még így is sok mindent elárulnak az eredeti állapotokból. Megállapítható, hogy a faluban külön nemesi és jobbágyi, külön káptalani és közbirtokossági rész nem különíthető el. A falu nyugati részét a középkorban a bakonybéli apátság népei lakták, akik nyomtalanul eltűntek, a bakonybéli apátság, majd a veszprémi püspök egyházi nemeseihez hasonlóan. Az 1858. évi kataszteri felmérést megelőző évszázadban a falu nyugati részét rendi szempontból kétféle elem lakta. A református templom alatt, a Templom utca, Kereszt utca, Fő utca által határolt háromszögben és a török ház telkén kell keresnünk a Móroczák felső helyét, a Prépost család telkeit és a Prépost család örökébe lépő Gaál család telkét. A XIX. század derekára ez a terület a nemesi telkekre költöző zsellérek, árendások miatt vegyes lakosságú lett. A Fő utca Balaton felé eső részén a legelső házban 1858-ban Szíjjártó János lakott. Az ő házától kezdve olyan jobbágytelkek következtek, amelyekhez a falu nagyobb beltelkei tartoztak, annak következtében, hogy ezen a helyen a beltelkekhez több szántóföldet lehetett csatolni. Lefelé haladva az Alsó utca irányában olyan beltelkek következtek, amelyeken egymás folytatásában több