Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

V. Hagyaték és örökség: a falu településrendje (Lichtneckert András)

A belterületen az utcahálózat egyes részeken a Somlyó kerületét követi, egy szintvonalas térképhez hasonlóan. A nagy szintkülönbség miatt az utcák több helyen hegyesszögben metszik egymást, szerpentinszerű úthálózat alakult ki. A település házainak többségét az országút (Fő utca) és a belőle elágazó Felső utca (ma: Kossuth Lajos utca) és az Alsó utca fogta közre. A Felső utcába csatlakozott a Templom utca és a Temető utca. Innen indult ki a Felső és Alsó utca közötti összeköttetést biztosító Kereszt utca és a mai Petőfi köz házai között vezető Szűk utca. A Fő utca a közbirtokossági kocsmánál találkozott a falu legszélesebb utcájával, a Kút utcával, amely a Kő- vagy Mosókúthoz, Felső vályúhoz, erdőhöz, legelőhöz, kertekhez, kőbányákhoz, malomhoz, dögtérhez, közvágóhídhoz biztosította a közlekedést. A Kút utcát nevezték Laki sor utcának is. Ez az elnevezés olvasható az 1863. évi telekkönyvi térképen. A település térképén jól kivehető, hogy a település egyik középpontját az utcáknak a török ház melletti találkozási pontja adta, ahol nyolc, különböző irányból érkező utca találkozott. A XIX. század derekáig a falu központja lehetett a kovácsház, régi mészárszék, mészárosház és a régi kocsma által határolt terület, a Fő utca és az Alsó utca találkozási pontja, ahova csatlakozott a Kereszt utca is. Valószínűleg itt lehetettt a XVIII. században épített kvártélyház is. A falunak a mai kocsmánál és más közbirtokossági épületeknél később kialakult központja ekkor még nem létezett, a leendő központ a XIX. század közepéig a falu vége. Alsóörsön igen fontosak voltak a víznyerő helyek, kutak, források, mivel a falu beltelkein nehéz kutat ásni és a kutak nem adtak jó ivóvizet." Alsóörs kútjai a Merse-kút vagy Merse-forrás, Felső vályú, falu végi kút, Mosókút vagy Kőkút. Ezeken kívül a közbirtokossági kocsmánál lévő kutat és a Vida-kutat kell említeni. A Merse-kút vagy Merse-forrás a falutól délre fekvő Merse-dűlő északi részén volt, kissé savanyúvizes forrás, kiépített vízvevő hellyel. Amíg nem volt vízvezeték, messze földről idejártak ivóvízért a lakók kitűnő vize miatt. Elfolyó vize kis érben csatlakozott a közelében folyó Sédbe. Említik a szőlőhegy jegyzőkönyvében 1829-ben és a jobbágyok és a nemesek közötti egyezségben 1843-ban. A Felső forrás (vagy Felső vályú) a falu keleti szélén, északnak az erdőkbe és a kőbányába vezető út mentén volt a Mosókút felett. A közbirtokossági perceptor számadása szerint 1843-ban Tegl József kőfaragónak 25 forintot fizettek egy vályú kifaragásáért. Ezt az itatóvályút a Felső forráshoz készíthette. Az egy darab kőből kifaragott, 380 cm hosszú, 70 cm széles, 40 cm magas itatóvályúba belevésték az 1843-as évszámot.

4 A Kőkút vagy Mosókút a falu északkeleti sarkánál, a felsőmáli út kiindulási helye fölött volt. „A forrást kb. 3x3 m-es kőpárkány és rajta kovácsolt vas