Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

II. Középkor (Rainer Pál)

Az 1315. augusztus l-jén a káptalan kisebb pecsétje alatt kiállított oklevelet Pál fia Bulcsúnak, valamint Péter fiainak: Miklósnak és Mátyásnak a saját és rokonaik: Tamás és Jakab nevében előadott kérésére - a káptalan 1316. február kalendae-ján, azaz l-jén privilégiális formában is átírta és megerősítette.

26 1. kép. A veszprémi káptalan 1316. február l-jén kiállított oklevele Gelyanus ispán és felesége Olwrs-i örökölt birtokrészének 1315. augusztus 1-jei eladásáról. Vk. m. It. A. Örs 9. (Fotó: Nagyvári Ildikó) 1317. pünkösd (a húsvét utáni 7. vasárnap) nyolcadán, azaz május 29-én a veszprémvölgyi ciszterci apácák, hogy kolostorukat rendbehozathassák, kénytelenek voltak eladni alsóörsi szántóföldjeiket erdővel, bárd (favágási) joggal, halászati joggal és egyéb haszonvételeivel egyetemben 4 márka bécsi dénárért Márton őrsi prépostnak - Ákos nemzetségbeli István veszprémi püspök (13111312) jószágkormányzójának - és testvérének Jánosnak, a veszprémi Mihály fiainak. Az adásvételnél az apácák részéről Katalin apátnő, Afra perjelnő, Judit kántornővér és Klára őrnővér járt el. A székesfehérvári káptalan által 1318. március kalendae-je előtti napon (február 28-án) átírt oklevél a következő módon sorolta fel az eladott birtokokat: „a közönségesen Telukfeu-nok (Telekfő) nevezett helyen van 3 hold régi