Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

külső birtokosokat értették, ezért a veszprémieken kívül vámosi, szentgáli esküdtek is voltak. 1812-ben 12 hegyesküdt között 4 nemes, 2 agilis, 4 jobbágy és 2 veszprémi volt. Az elhalt, elöregedett hegyesküdtek pótlása is a képviseleti elvnek megfelelőn történt, így 1823-ban nemes helyére nemest, 1830-ban agilis helyére agilist, 1840-ben jobbágy helyére jobbágyot, 1843-ban veszprémi helyére vámosit választottak esküdtnek. 11. kép. Az alsóörsi szőlőhegy pecsétje. Vk. m. It. (Fotó: Nagyvári Ildikó) A hegység jegyzője vagy nótáriusa jó írástudással rendelkező személy volt. Többnyire nemesember, de Alsóörsön a káptalan ispánja és az oskola rectora is volt hegységi jegyző. Nem minden jegyző hivatali működésének ideje ismert pontosan. A hegység jegyzőkönyve és egyéb iratok szerint a következő jegyzők működtek az alsóörsi szőlőhegyi önkormányzatban: Esztergomy András nemes (1756), Máté Mihály (1766-67), Vörös István ispán (1767-97), Pukolai István rector (1801-11), Mórocza Gergely nemes (1814-21), Fábián József nemes (1821-35), Fábián Pál nemes (1835-38), Mórocza János nemes (1838-44) és Fábián Pál nemes (1844-48). A közeli Balaton-felvidéki szőlőhegyek történetéből ismert, hogy a hegymesterek voltak a legrégebb óta működő szőlőhegyi elöljárók. Erre utal a hegybíró egyik, Alsóörsön is ismert elnevezése: főhegymester. A főhegymestertől jól megkülönbözteti őket az 1797-ben használt elnevezésük: vigyázó hegymesterek. Előfordult ugyancsak Alsóörsön 1834-ben, hogy szőlőpásztoroknak nevezték őket, pedig a hegymesterek nem egyes szőlőket őriztek, mint a szőlőpásztorok, hanem hegykerületek voltak a gondjaikra bízva. Legkorábban 1756ban jelennek meg a hegység jegyzőkönyvében, amikor 4 hegymester van az