Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

Ettől kezdve az alsóörsi hegyen két hegybíró működött egészen 1797-ig. A hegység jegyzőkönyvéből mégis az látszik, hogy ebben az időszakban a nemesek részéről választott hegybíró elismertebb és elfogadottabb volt, mint a káptalan bírája, aki a hegység jegyzőkönyvét sosem hegybíróként, hanem mindig a káptalan bírájaként írta alá. 1797 után a két hegybíróra épülő önkormányzatot úgy alakították át, hogy a nemes és agilis és a káptalani részről választott hegybíró felváltva töltötte be a tisztséget, ehhez a jelölés (candidatio) jogát is időnként felcserélte a két fél. A váltás nem évente történt, így újraválasztás esetén egy-egy hegybíró 2-3 évig vagy annál hosszabb ideig is a hivatalában maradhatott. A jelölés a káptalan részéről formális lehetett, mivel több jobbágynak a hegybírói tisztségre való jelölése estén is többnyire azt választották meg, aki a faluban a káptalan bírája volt. így fordulhatott elő az, hogy 1817 és 1843 között Tóth Pál uraság bírája vagy gazdája öt szakaszban összesen 18 esztendőn át volt hegybíró. Nemesi részről eleinte csak nemeseket jelöltek és választottak hegybírónak. Az első agilis hegybírót, Vida Jánost 1802 és 1804 között három alkalommal, majd Kállai Pált 1810-ben és 1811-ben, Kállai Mihályt 1820-ban és 1821-ben, Baróti Gábort 1830-ban és 1831-ben két-két alkalommal választották hegybíróvá. Mindenesetre a hegybírák jelölésében is megjelent az Alsóörsön klasszikusnak tekinthető rend: három jelölt állítása a nemesek, agilisek és jobbágyok közül. Az 1804-ben jelölt három személy közül pl. Imre Ferenc nemes, Vida János agilis, Veres Péter pedig jobbágy volt, de ekkor még nem mondták ki, hogy milyen szempont alapján történt a jelölés. Megtették ezt 1820-ban, amikor a nemeseknél volt a jelölés joga, s a jelöltek között két nemes, egy agilis és egy jobbágy volt. 1829-ben nemes, agilis és jobbágy jelöltet állítottak, s a jobbágyot választották hegybíróvá. 1830-ban ismét három jelöltet állítottak, s az agilis lett a hegybíró. Ilyen esetekben a jelölés és a voksolás nyilvánvalóan nem lehetett formális. A két hegybíróval működő szőlőhegyi önkormányzatot úgy fejlesztették tovább, hogy a nemesek és a káptalan képviselője mellé választottak egy harmadikat is, aki a vicehegybírói tisztséget töltötte be, s egyetlen személytől eltekintve, rendszeresen a városiak közül lett megválasztva. A városiak alatt időnként valamennyi külső szőlőbirtokost értették, de a vicehegybíró többnyire Veszprémben lakó szőlőbirtokos volt. Itt több jelölt állításáról nincsenek adatok. A tisztség 1782 óta ismert, amikor Csikasz Ádám veszprémi nemesember volt az alsóörsi szőlőhegyen a vicehegybíró. A veszprémiek közül Keresztes János nemesembert 1811-től kezdve öt, Jákói Mihály mezővárosi polgárt 1816tól szintén öt, Keresztes Ferenc nemest 1816-tól tizennégy, Besenyei István polgárt 1830-tól hét, Pongrátz Dániel nemest 1837-től 1848-ig tizenkét alkalommal választották meg vicehegybírónak.