Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

IdőA szőlő eladója (e) A szőlő helye, az eladott Vépont és megvásárlója (v) ingatlanok és ingóságok telár 1847. e: Vörös Péter (Aö) Halacs, káptalani dézsmás szőlő 60 04. 21. v: ifj. N. Vörös István (Vámos) épület és edények nélkül 1847. e: Lanti János és Vörös Sára Halacs, káptalani dézsmás szőlő, 90 04. 21. (Lovas) egy fertály híjján 3 és 1 akós horv: Mészáros István (Aö) dók, épület nélkül 12. A szőlőhegyi önkormányzat Zala vármegye közgyűlése 1752. szeptember 12-én 30 artikulusból álló hegy törvényt fogadott el, amely ettől kezdve egészen a jobbágyfelszabadításig és a szőlődézsma megváltásáig a megyebeli szőlőhegyi önkormányzatok működésének az alaptörvényét képezte. Az alsóörsi szőlőhegy, korabeli nevén hegység, latinul Promontorium önkormányzatának működésére az 1752. esztendő előtti időből mindössze egyetlen utalást találtunk. A káptalan az 1727. évi kontraktusban a hegymesterek feladataként említette azt, hogy gyümölcséréskor kötelesek az uraságnak minden vasárnap érett gyümölcsöt küldeni. A szőlőhegyi önkormányzat történetére vonatkozó legkorábbi forrás az említett hegytörvény, amely Alsóörsön két változatban vált ismertté. Az egyik változat szövegét a megyei közigazgatás útján 1754. november 9-én Dóczy Ferenc főszolgabíró Kisfaludról juttatta el a szőlőbirtokosokhoz. Ezt a 30 artikulusból álló és a vármegye által kiadott hegytörvénnyel azonos szövegű statútumot az alsóörsi szőlőhegyen 1756. április 2án tartott hegygyűlésen felolvasták az összehívott szőlőbirtokosok előtt és bemásolták a hegység jegyzőkönyvébe." A hegység jegyzőkönyvében ez az első bejegyzés és az említett hegygyűlés a legelső, amelyről írásos formában készült jegyzőkönyv maradt fenn. A hegytörvény másik változata a veszprémi káptalannak, a szőlőhegy legjelentősebb földesurának a közvetítésével jutott el Alsóörsre. Ezt a példányt 1752. december 18-án Hertelendy Gábor megyei jegyző adta ki másolatban a veszprémi káptalan részére, aki aztán a 30 artikulust kiegészítette a szőlő szüret előtti hazahordását és piacra való elhordását tiltó 31. artikulussal, majd 1753. október 5-én a földesúri hatalma alá tartozó alsóörsi szőlők birtokosai számára kiadta. Ennek szövegét tartalmazza a Függelék. A két változat története már a kezdeteknél jól mutatta azt, ami egyébként a szőlőhegyi önkormányzat egész történetében is megfigyelhető, hogy a hegységnek mint önkormányzatnak a működését két hatalmi tényező határozta meg Alsóörsön: a veszprémi káptalannak, a szőlőhegy legjelentősebb földesurának és a