Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

rül, akik a magyar nyelv művelésén és a hazai magyar nyelvű irodalom megteremtésén fáradoztak. Mint minden református lelkésznek, neki is kötelessége volt, hogy az eklézsiát minden téren, így a gazdasági ismeretekben és a gazdálkodásban is vezesse. Fábián ahhoz a nemzedékhez tartozott, amelynek sok képviselője nem alkotott önálló, eredeti szakmunkát, de sokat tett a fordításaival a hazai szaktudományok megteremtéséért. Fordításaik során a hazai szaktudományos nyelv hiányából adódó nehézségekkel is meg kellett küzdeniük. Fábián fordításai közül a veszprémi Szammer nyomdában 1805-ben kinyomtatott A boroknak termesztésekről, készítésekről és eltartásokról való értekezés Louis Chaptal francia kémikus és borász munkájának magyar fordítását tartalmazta. Fábián lefordította Rozier-nek és Dussieux-nek a szőlőművelésről és Parmentier-nek az ecetkészítésről szóló munkáit és Chaptal művével együtt előkészítette a kiadásukat, amit 1813-14-ben sikerült keresztülvinnie. A Visgálódó és oktató értekezés a' szőlő-mívelésről. A bor, égettbor, közönséges és fűszeres etzetek készítésének mesterségével együtt címet viselő két kötet Fábián legismertebb munkája. A kötethez Karancs Ferenc metszeteket készített, amelyeken az első magyar szőlőfajta-ábrázolások láthatók. A fordító jegyzetekkel látta el a művet, amelyekben saját tapasztalatait közölte az aszúszemek töppesztéséről, a fedésről, az árkusokra eresztett szőlőkről, a méznek a mustba tételéről, a bodzavirággal előállított muskotályízű borról, az arábiai gumi vizahólyag helyett való használatáról, a hordók kezeléséről, a présekről, a fehérbornak szánt veres szőlő gyors kipréselésének fontosságáról, a törköly préselésének Badacsonyban szokásos módjáról, az erjesztőkamrák hasznosságáról, a hőmérő használatáról, de még az üvegbe esett dugó kivételének módjáról és a mennydörgésnek a borokra gyakorolt kedvezőtlen hatásáról is és e hatás kiküszöbölésének lehetséges módozatairól. Szőlészeti munkásságához tartozott a Nemzeti Gazda felhívására elkészített és 1819-ben kiadott fordítása, amely Columella Lucius Junius Moderatus XII könyve a mezei gazdaságról és egy különös az élőfákról címet viseli. Fábián olyan könyvet fordított le, amelynek a szőlészeti fejezetei tartalmazták mindazt, ami a rómaiak óta a szőlőtermesztés alapjait képezte. Legalább ennyire fontos volt a tárgy és a szerző megválasztása. A rómaiaknál, de a korabeli Magyarországon is a mezei gazdálkodás lenézett foglalkozás volt, amin változtatni akartak. A lefordított mű éppen azzal vált ki több hasonló tárgyú írás közül, hogy a földművelés és a szőlőművelés minden kérdését a gyakorlati mezőgazda szempontjából tárgyalta. Fábián olyan munkákat fordított magyarra, amelyek Széchenyi gondolkodására és írásaira, különösen az 1831-ben megjelent Világ című munkájára is hatással voltak.