Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

egyszerűen a borárak emelkedéséhez, hanem kimondott borhiányhoz vezetett a borvidéken.

309 A lakosság annyira elszegényedett, a borárak olyan magasak voltak, hogy a saját kocsmájukra sem tudtak bort venni. Sok szőlőt kivágtak, a 3 1 ü szőlők helyén krumplit, kukoricát ültettek. A földesúr és a szőlőhegyi önkor3 1 1 mányzat tehetetlen volt a kialakult helyzetben.' Sok más tényező hatására az 1810-es években olyan válságba került a szőlőművelés, amelyből igazán csak az 1850-es évektől kezdve a szőlődézsma megváltása után tudott kikeveredni. Ebből a helyzetből a kiutat sokan úgy keresték a Balaton-felvidéken, hogy a szántóföldeken vagy a Balatonra lejtő hegyoldalakból nyíló szűk völgyekben, a mögöttes területeken plántáltak szőlőket." Alsóörsön erre nem volt lehetőség, így a XVIII. század végére kialakult szőlőhegyeken folyt a bortermelés. A szőlőmunkákat az 1828. és 1830. évi összeírásokból ismerjük. 1828-ban a szőlők 2/3 része nehezen, 1/3 része könnyebben munkálható. Egy kapás nagyságú területen a metszés, kapálás, karózás, kötözés, gyomlálás, trágyázás költségei 1 forint 23 3/5 krajcárt jelentenek konvenciós pénzben. 1 kapára átlagban 1 pozs. akó 42 2/3 icce borterméssel és átlagáron 2 forint 23 1/3 krajcár bevétellel számoltak. A bevételből a költségek levonása után 59 1/2 krajcár tiszta 313 haszonhoz jutottak/ 1830-ban elvégezték az 1828. évi összeírás korrekcióját. Ekkor egy pozsonyi mérő területre három kapát számoltak, így 113 1/3 pozsonyi mérő területre összesen 340 kapás adózó szőlőt. A metszésre 12, háromszori kapálásra 45, kötözésre 9, gyomlálásra 12, trágyázásra 10 krajcár, összesen 1 forint 28 krajcár költséggel, nagyobb átlagterméssel, ennek következtében nagyobb haszonnal számoltak, mint 1828-ban. Átlagban 2 1/6 pozs. akó borterméssel és 1 forint 26 krajcár átlagos borárral számolva, 3 forint 6 2/6 krajcár lett a bevétel egy kapás területen. Ebből levonva a költségeket, 1 forint 38 2/6 krajcár tiszta jövedelemhez jutottak egy kapás szőlőterületen. A szőlőművelésben nem ismerték a forgatást. A szőlő szaporítása sima vagy előgyökereztetett vesszőkkel, a tőkepótlás bujtassál történt. Ezzel a módszerrel az ültetvényeket rendkívül hosszú ideig tudták fenntartani. A szaporítóanyagot a saját szőlőből vagy a szomszéd szőlejéből levagdalt vesszők adták. Ma már nehezen érthető, de ennek ellenére hiány volt szaporítóanyagban, a hegység jegyzőkönyvében állandóak a panaszok, még tiltó rendelkezéseket is hoztak a szőlővesszőlopás megakadályozására. A szőlő legfontosabb munkája a metszés volt, amelyet metszőkéssel végeztek. A metszésben a XVÍII. század végén már letértek a kopaszfejmetszésről, fejművelést alkalmaztak, de még nem jutottak el a később általánossá vált és a borvidékre jellemző szabályszerű bakmetszés alkalmazásához.

314 A szőlőket a paraszti szőlőművelésben, a gyalogművelésben nem karózták, de bujtás mellé mindig raktak karót. Karóban hiány volt, a törvénybíró jegyző-