Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

11. A szőlőművelés helyzete Az állami és vármegyei adóösszeírások mindenütt a Balaton-felvidéken a szőlőművelés katasztrofális helyzetét tükrözik az 1710-es években. Ez a katasztrofális helyzet különösen az 1696. évi állapotokkal való összehasonlításban mutatkozik meg. 1696-ban a helybeli jobbágyok, zsellérek, külső birtokosok és az alsóörsi taksás nemesek szőleiben, együttesen 504 kapás területen 696 pozsonyi akó bortermést becsültek. Ha a későbbi összeírásokkal összehasonlítható adatokhoz akarunk jutni, akkor célszerű levonni a taksás nemesek szőleit, így 439 kapás szőlőterületet és 596 pozsonyi akó becsült bortermést kapunk. Ez a szőlőterület már összehasonlítható az 1715. évi összeírás idején 215 kapás és az 1720. évi összeírás idején 338 kapás szőlőterülettel. 1715-ben 2,5 pozsonyi akó, 1720-ban 3,5 pozsonyi akó borterméssel számoltak átlagban egy kapás területen. A katasztrofális helyzetből való kiút keresését jelzi az, hogy 1720-ban feljegyezték az összeírok: sok az új szőlő és a művelésre kiadott parlagszőlő, amelyekre a földesúr 8-9 évi szabadságot adott.

296 Ha újabb összehasonlítható adatokhoz akarunk jutni, akkor egészen az úrbérrendezésig kell elmennünk. 1780-ban összesen 634 kapás, az alsóörsi nemesek bortized alá tartozó szőlei nélkül pedig 552 kapás az úrbéres szőlőterület. Ebből megállapítható, hogy a helybeli jobbágyok, zsellérek és a külső szőlőbirtokosok 1696. évi szőlőterülete az úrbérendezés befejezéséig, 1780-ig mindenképpen helyreállt. Az utóbbi adat (552 kapa) kiszámításánál az alsóörsi szőlőterületnek csak egyik részét vettük figyelembe, ezért alkalmas arra, hogy megállapítsuk az alsóörsi nem nemesek és a külső birtokosok szőlőterületének az arányaiban végbement változásokat. Míg 1696-ban a külső birtokosok kezén volt a szőlőterület 76%-a, addig 1780-ban már csak 43%-a. A helybeli nem nemesek közül a telkes jobbágyok kezén lévő szőlőterület aránya nem változott, 1696-ban 53 kapa, 1780-ban 65 kapa, mindkét esetben 12%. Ezzel szemben azoknak az alsóörsieknek a szőlőterülete, akiket a forrásokban zselléreknek, árendásoknak, szabadosoknak, agiliseknek neveztek, az 1696. évi 54 kapáról, ami 12%, 1780-ra 248 kapára nőtt, ami 45%. így a külső szőlőbirtokosok szőlőterületének az arányában bekövetkezett veszteség nem a helybeli telkes jobbágyoknál, hanem a zselléreknél, árendásoknál, szabadosoknál, agiliseknél jelentkezett gyarapodásként.

297 A veszprémi káptalan 584, a Hetesy család 24, a Mórocza család 20, a Gál család 6 kapa után kapott bortizedet. A veszprémi káptalan fundusán 17 alsóörsi nemesnek volt szőleje. Ez okozta azt a keveredést a nemesi és az adózó szőlőkben, ami a dézsmálás során visszaélésekhez vezetett, s ami ellen a földesúr és a hegység számtalan rendelkezést hozott.