Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)
IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig
tébenn részenként elintézve eladtuk az alább megnevezett embereknek licitácio , . »236 szerent. 1816-ban a közönséges falu rétjén 37 fő volt kaszálni a nemesektől, az osztályból egy főre jutott másfél petrence, a többit eladták. 1817-ben lett 51 petrence, osztályba jutott egy házra vagy kaszásra másfél petrence, eladtak másfél petrencét. „Ekkor új szokás kezdődött, hogy az egészen járandó szénáját mindenki egy helyben vette ki, és hogy ezután állandóan megmaradjon, megerősíttetett, mindenkor tíz házat hátra hagyván és Kermencsen kívül kezdvén." 237 Ugyanígy folyt a szénaosztály a következő években is. ' 1838-ban a Kermencsen és a Sóson összesen 150 petrence termett, a nemesek közül ötvenen voltak szénát takarítani, osztályba jutott nekik 50 petrence. 1840-ben 75 petrence előszéna lett, amelyből a nemességnek 25 petrence jutott. 1841-ben 78 petrencéből a nemességé lett 26. A szénaosztályok alkalmával tehát minden nemesre, aki részt vett a széna betakarításában, legalább egy petrence jutott. Az 1838? 3 8 1841. évi adatok szerint a nemesség része 1/3 volt. " A perceptori számadásokból ismert, hogy a közbirtokosságon belül a nemesek és az agilisek 2:1 arányban osztották fel a szénából származó jövedelmet. Mivel az 1842. évi arányosítás szerint a jobbágyokat is 1/3 rész illette a falu közös rétjéből, így a káptalan és a közbirtokosság közötti 1:1 aránykulcs itt is érvényesült. A többi szénát valószínűleg közös célra használták fel. 239 A falu élete szempontjából az erdő és az erdei legelő használata alapvető fontosságú volt a családok megélhetésében. Alsóörsön 1812-ben zár alá vették a közbirtokossági és a káptalani erdőt, amit akkor közösen használtak a falu nemes, agilis és jobbágy rendű lakosai. Mivel törvényes proportio nem volt, ezért megállapították, hogy az eddigi szokás szerint a közbirtokosság és a káptalan fele-fele arányban viseli az erdő fenntartásának és az erdőkerülő tartásának a költségeit. Elhatározták az erdő mérnöki felmérését. A közbirtokosok képviseletében Mórocza Lajost, a káptalan képviseletében Kolosváry Miklóst megválasztották erdőinspektoroknak. Ebből látható, hogy az erdőinspektori tisztség nem tartozott a falu önkormányzatához. Megállapodtak abban, hogy az erdőt 20 évi vágásra osztják fel. A lakosok szempontjából legfontosabb 6. pontban megállapodtak arról, hogy a nyilasokat úgy fogják kiosztani, hogy minden konyhára 6 szekér fa essék. 240 A vágások helyének kijelölése és a nyilasok kiosztása a közbirtokosság egyik feladata volt. Nyílvonás helyett „cédulázással" történt a sorsolás. A közbirtokosságnak a már említett 1827. október 20-án tartott közgyűlésén meghatározták az évi vágás helyét az előző évi vágástól a kútig, amelyet a vágás után tilalom alá kellett venni. Kijelölték az ökörtilost a Cseroldalon. Ha a kijelölt területből a fajárandóság nem került volna ki, akkor még a „Középsok kút föle szélső sarokban" jelölték ki a levágandó részt. Megtiltották az elöljárók által a
