Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

lom helyére és környékére esett. A malom építésének befejezését és működésének kezdetét nem ismerjük pontosan, de a malomépület rajta van az 1812. évi káptalani térképen, és 1814-ben már bizonyosan őröltek benne. A nemesek és agilisek által 1814-ben az erdő védelmezésére tett költségek között feljegyzett utolsó tétel szerint a bizonyságokra tett költségeken kívül a „malmunkból két kila búzát megsüttettünk kenyérnek", az ára: 31 forint 53 krajcár.

226 A közbirtokosság malmát árendába adták idegenből jött molnármestereknek, 1831-ben Mészáros János tagyoni molnármester szerződése: „1831-dik esztendő március 28-dikán mi, alsóörsi nemes és agilis közönség malmunkat vagy malmunk vámját által adtuk egy esztendeig most tagyoni lakos Horváth Ferenc malmában mesterségét gyakorló Mészáros János molnármesternek kész búza hat kiláért és egy pozsonyi tavasziért. Kurungvas csináltatás, csákányok igazíttások is a molnár költsége lesz. Mi, malmos gazdák ujj követ, ujj kereket vagy hozzá való fákat, deszkákat kötelesek vagyunk állíttani, a molnár pedig a maga költségén köteles megkészítteni. Ezen munkája közben ígértünk és ajánlottunk 12 icce bort és egy icce pálinkát."

227 1834-ben ugyancsak Mészáros Jánosnak, aki ekkor arácsi molnármester volt, 6 kila búzáért és 2 mérce árpáért, 1835-ben ugyancsak neki 4 1/2 kila eleségért, 1839-ben pedig Authammer János lovasi molnármesternek 4 1/2 kila 228 kenyérnek való eleségért adták bérbe a malmot. 1842-től a malom bérlője Tegli József kőfaragó, aki a malmot a kőbányával, a malomhoz tartozó kerttel és faizással együtt bérelte.

229 A malomjövedelem kezelésére és a malom felügyeletére malombírót választottak. Az első malombírónak, Mórocza Dánielnek 1816. május 11-ig 25 forint 30 krajcár bevétele volt, amit átadott utódának, Hetesy Mihálynak. Hetesy idején jól működött a malom, utóda Kállai Pál lett. 1826. május 11-től két éven át Fábián Pál volt a malombíró. 1831-ben Hetesy Mihály malombíró idejében javították a malmot, mert malomvizsgálóknak, malomkőre, malomkerékre, malomgát tisztogatására fizettek. A malom 1846-ig biztosan működött. 1841-ben kőművesek, nádazók dolgoztak az épületen, Arácsról is hozattak 150 téglát. 1850-ben több kifizetést tettek a malomban való lakhatás javításáért, ajtót, ablakot csináltattak rá, új kályhát rakattak bele. 1851-ben eladták a kopott malomkövet, s új malomkövet már nem csináltattak. A malomház az erdő- és mezőpásztor lakása lett, az 1866-tól kezdve fennmaradt szerződésekben már 231 előírták neki, hogy köteles a malomházban lakni. A közbirtokosságnak az egyik legfontosabb bevétele a falu rétjén termett szénából, sarjúból származott, amelyet vagy eladtak, vagy a közbirtokosság tagjainak petrenceszámba kiosztottak, vagy még lábon lánccal kimérve felosztottak. A falu rétje kaszálását a közbirtokosoknak a jobbágyokkal, adózókkal (contribuensekkel) együtt kellett elvégezni. 1837-ben „kiállottak kaszállásra