Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

I. Régészeti korok

A népvándorlás és a honfoglalás kora S. Peremi Ágota A Római Birodalom fennhatóságának megszűnése után a dunántúli részekre keleti és nyugati irányból több hullámban, részben még nomád körülmények között élő népek érkeztek. A IV. század végétől a honfoglalásig keleti gótok, longobárdok, avarok, frankok, szlávok telepedtek meg hosszabb-rövidebb idő­re. Jelenlétükre utalnak az általuk hátrahagyott telepek és elsősorban a temetők. Részben még a rómaiak által épített telepeken és ezek környékén is megtalál­juk nyomaikat, de vándorlásaik során a római úthálózatot is igénybe vehették. Minden bizonnyal az Alsóörs határában húzódó római hadiúton az említett né­pek zöme is elhaladt, hiszen még a középkori okmányok is ismerik és számon tartják. (... via antiqua, per quam usus eundi erat de Szála in Albam - Alsóörs határában). 1 A népvándorlás kori népek közül több még állandóbb jellegű ál­lamot is létrehozott, de ezeket az újabb és újabb néphullámok elsodorták. A IX-X. század jelentős keleti népmozgalmai, többek között a besenyők támadá­sai, űzték a Kárpát-medencébe a honfoglaló magyar és a velük szövetséges ka­bar-kazár törzseket. Időközben a tőlük nyugatra és délre eső területeken létre­jöttek, kialakultak a nagyobb, keresztény államok. Ezek már képesek voltak arra, hogy megállítsák a korábban sok kárt okozó, rabló hadjáratokat vezető különböző népcsoportok támadásait. A magyarságnak már nem volt lehetősége tovább vándorolni, pontosabban menekülni. Válaszút elé került: vagy ugyan­úgy elenyészik, felmorzsolódik, mint a Kárpát-medencébe korábban érkezett népek zöme, vagy alkalmazkodik a kialakult helyzethez és a szomszédos né­pekhez hasonlóan megteremti saját államát, amely már szintén képes lesz a keletről jövő újabb néphullámokat megállítani. Ennek a kérdésnek a fontossá­gát ismerte fel Géza fejedelem, aki felvette a kapcsolatot a szomszédos álla­mokkal, megkeresztelkedett, elkezdte szervezni, megalapozni a magyarság ál­lamát. Természetesen ez nem ment könnyen. A lázongó pogány törzsek nehe­zen törődtek bele, hogy életük gyökeresen megváltozik. Nem ismerték fel, hogy a magyarok jövője szempontjából más lehetőség már nincs. Géza 997. évi halála után fiára, Istvánra egy véres kézzel összetartott egységet hagyott. István feladata volt, hogy akár harcok árán is, létrehozza az új jogállamot. A Balaton-felvidék régészeti emlékei híven tükrözik ezt a IV-X. század közti forrongó időszakot. Mind a dombos táj, mind a Balaton melléke igen kedvelt területe volt a népvándorlás egymást sűrűn váltó népeinek. A víz kö­zelsége a letelepedésre nagyon alkalmas volt, de egyúttal védelmet is jelentett az ellenséggel szemben. Sajnos ebből az időszakból Alsóörs területéről még

Next

/
Thumbnails
Contents