Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

I. Régészeti korok

korban is bányászták. Elsősorban építészeti tagozatokat, bázisokat faragtak ki belőlük, leggyakrabban azonban leveles fejezetű, gyűrűs lábazatú, a bejáratok mellett vagy az oszlopcsarnokok mellvédjein álló oszlopok készültek a Bala2 1 ton-felvidék kőanyagát feldolgozó kőfaragó műhelyekben. Környékünkön a vörös homokkő falazókőnek való alkalmazása szokatlan a római korban. Rhé Gyula feljegyzése lenne ennek a gyakorlatnak eddigi első példája. A Kermencs-réti építményekről, épületmaradványokról többet mondani egyelőre nem lehet. Akár fazekasnegyedhez, akár egyéb épületcsoporthoz tartoztak, tanúsítják a római jelenlétet e tájon. A római uralom évszázadai Pannoniában markáns nyomokat hagytak. Az azonos séma szerint készült táborok, megfigyelőtornyok meghatározott rendszerét az ásatások, a légifelvételek, a régészeti célú terepbejárások igazolták. A városok egykori úthálózatának nyomvonalait a középkori városok gyakran megőrizték. A tartományt behálózó római utak egy része dűlőútként élt tovább. A távolsági adatokat a mérföldkövek rögzítették. Szentélyeket állítottak a ligetekben vagy a házak belső udvarainak közelében, ahol a fogadalmi oltárokat az állíttatok által különösen tisztelt, vagy a jó termést, a jó szerencsét, hitük szerint, befolyásolni tudó isteneknek ajánlották. A házi szentélyekben ezeknek az isteneknek a bronz szobrocskáit helyezték el. Az építkezésekhez, a kőfaragáshoz szükséges kőben gazdag a Balaton-felvidék. Van, vagy a közelben fellelhető a világos sárgás, sárgás-szürke, vörös homokkő és a mészkő. A téglák és agyagedények alapanyagáért sem kellett valószínűleg egy-egy településtől hosszabb utat megtenni. Volt megművelésre való földterület és volt fában gazdag erdő. Minden feltétel adott volt ahhoz, hogy a barbárokkal érintkező limestől (birodalmi határvonal a római korban) távol eső Balaton-felvidék évszázadokon át tartó békés életét élje. Lehet, hogy a tartományt ért II-III. századi betörések híre ide is eljutott, de ezek inkább kisebb megtorpanásokat okoztak, majd új lendületet véve épületátalakítások, átfestések után folytatódott az ünnepnapokkal színesített mindennapok sora. Ennek a folyamatosságnak legékesebb bizonyítékai a Balaton-felvidéki római temetők. A korai időszak feledésbe ment hamvasztásos sírjaira állított, valószínűleg már kidőlt sírköveit gyakran felhasználták a későrómai, használati tárgyaival, ékszereivel együtt nyújtott helyzetben eltemetett elhunyt kőlapokból összeállított sírjának lefedésére. Korarómai temetők sírkövei az Alsóörssel szomszédos településekről pl. Lovasról (9. kép) és Balatonalmádi-Vörösberényből is ismertek. A vörösberényi Lok-hegy későrómai sírjai is a folyamatos továbbélés bizonyítékai. 1908-ban, ugyanabban az évben, amikor a Kermencs-réti maradványokat is megtalálták, későrómai, téglákból összeállított sírokra akadtak a veszprémi és a budapesti vasútvonal találkozásánál, amelyek közül az egyiket sokáig látni