Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

okozott a helyzetükben, ami félreérthetetlenül megmutatkozott a falubeliek előtt: a Csizmaziák az adózók, tehát a porciófizető jobbágyok közé kerültek, porciószedő bíró is volt közöttük, azonkívül a bekvártélyozás is terhelte őket, egyik télen egy spanyol kapitányt kellett elszállásolniuk és tartaniuk.

90 Ennek a családi katasztrófának az idején Csizmazia János négy fia közül János és Sándor már nem élt, úgy látszik, hogy nem voltak utódaik. A Virágh família után elnyert sessiót továbbra is István használta, bár állt rajta egy nagyobb ház, amelyet Sándor épített, és egy kisebb, amelyet István testvérének, Györgynek a fia, Ferenc épített magának. A jobbágysorból való meneküléshez némi szerencsére és fondorlatra volt szükség. Mivel Zala megyében nem tudták bizonyítani a nemességüket, ezért a Veszprém megyei Szentkirály szabadján történteket használták fel a nemességük igazolására. Amikor a szentkirály szabadj ai nemeseket beiktatták a birtokaikba, akkor Csizmazia István nem szerepelt a beiktatott nemesek között, mivel ott nem volt birtoka, korábban is csak zálogos jószágot bírt előbb a Barcza, majd a Falusi famílától. Felsorolták viszont a convocatus nemesek között, s miután a királyi pecsét rákerült a statutióra, Csizmazia István, a szentkirályszabadjai beiktatás mellékszereplője, a rá vonatkozó rész alapján, amelyben nemesemberként említették, részt vett az első insurrectióban (1741), majd az insurrectióban való részvétele alapján Veszprém megye igazolta a nemességét.

91 A nemességük igazolását Zala vármegye 1742. április 17-i közgyűlésén kihirdették, s ami korábban sosem történt meg, ettől kezdve rendszeresen a Zala megyei igazolt nemesek között írták össze őket Hetesy néven. Ez annak ellenére történt így, hogy Zala vármegye felettébb gyanúsnak találhatta az esetüket, ezért 1742. április 11-én a nemességük ügyében tanúkat hallgattak ki, akik nem tudták bizonyítani azt, hogy Szentkirályszabadján a Csizmaziák birtokos nemesek lettek volna. Ráadásul Tóthy András alsóörsi nemes Vörösmarty János nevében is ellene mondott a Hetesyek nemességének 1742. április 12-én. Az 1747. április 11-én kelt nádori parancsra 1747. május 11-én és 12-én megtartották a beiktatásukat három alsóörsi kúriális fundusba, amelyek Virágh Máté és János, Hetesy Sándor és János magvaszakadása miatt a királyra visszaszálltak. A beiktatásnak Hetesy Ferenc, Judit, Katalin, Tóthy Ferenc, Mórocza Ferenc és mások ellene mondtak.

94 Ezzel a merész húzással azonban nem az egész alsóörsi Csizmazia (Hetesy) família, hanem csak Csizmazia János fia István fiai: István, Péter és János lettek nemesekké, Hetesy Ferenc az adózó jobbágyok vagy nemtelenek között maradt, amit maga értett a legkevésbé, s István halála után a fiai elleni perében még az atyafiak nemessége ügyében is tanúk kihallgatását kérte. Hetesy Ferencen azonban ez nem már nem segített, nem tudott bekerülni a nemesek közé,