Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

Az 1836. évi törvények nyomán 1836. december 22-én Kővágóörsön módosították a hitközség önkormányzatát. Az ekkori statútumok szerint a hitközség élén álló bíró két esküdttel járt el a hivatalában. Három évente bíróválasztást kellett tartani. Nagyobb ügyekben össze kellett hívni a hitközség összes esküdtjét. A hitközség mint rendezett elöljáróság és bíróság, az ún. szóbeli perekben két esküdttel 12 forintig, négy esküdttel 60 forintig ítélkezhetett. A bíró kötelessége volt a büntetőkönyv vezetése, amit a szolgabírónak be kellett mutatni, ítéletei ellen a földesúrhoz és a vármegyéhez lehetett fellebbezni. A bíró tudtával és engedélyével lehetett csak esketni, ő adta ki a letelepedési engedélyeket. Köteles volt gondoskodni az árvák nyilvántartásáról és a vagyonleltár elkészítéséről. A diplomás sakterek elleni panaszokat a főpap (rabbi) vizsgálta ki, csak az ő jóváhagyásával lehetett elbocsátani őket. A statútumok ezenkívül előírták, hogy az utas és kolduló zsidók az utazó levelük bemutatása mellett csak 24 óráig maradhattak egy helységben, s megtiltották a fuvarozásukat a sánták, nyavalyákban szenvedők és fürdőre menők kivételével.

81 Az 1840. évi 29. tc. a zsidóság számára biztosította a kereskedési, iparűzési, iskolázási és letelepedési szabadságot. A tapolcai és a kővágóörsi egyesült zsidó hitközség vezetői 1846. január 15én egyezséget kötöttek, amely szerint a főpapnak (rabbi) Tapolcán vagy Kővágóörsön kellett laknia. A helyettesek és a sakterek az ő engedélyével működhettek. 20 pengőforint fizetést kapott, ezenkívül minden esketés után 2 váltóforintot. Az ő feladata lett az egész hitközség területén élő zsidók születési, házassági és halálozási anyakönyveinek a vezetése az imaházak gondnokai által jelentett adatok alapján. Évente ellenőrizte az imaházakat és rendtartásaik betartását. A zsidóság lélekszámának gyarapodását mutatja, hogy ekkor már hét imaház volt a hitközség területén, Alsóörshöz legközelebb Balatonfüreden. 1846. szeptember 10-én Kapolcson a vármegye kiküldöttei jelenlétében a zsidó önkormányzati statútumoknak a főpapra és a bíróra vonatkozó pontjait a módosítások után egységes szövegbe foglalták. Ekkor a hitközség rabbija Lobi Ignác, bírája Rosenfeld Lázár volt. A tapolcai járásbeli zsidóságot öt kerületbe osztották (kővágóörsi, tapolcai, kapolcsi, antalfai és balatonfüredi), az alsóörsiek a füredi kerületbe tartoztak. A bíró megválasztásán minden zsidó részt vehetett. A bíró által maga mellé választott két esküdtön kívül a kerületek is választottak esküdteket, akiket egyúttal felruháztak a pénzszedői címmel. A beszedett pénzeket a bírónak vagy főpénztárnoknak átadták, számadásaikat ellenőrizték. A kővágóörsi és tapolcai egyesült zsidó hitközség bírája a zsidók egymás közötti ügyeiben ítélkezett. Alsóörsi zsidó és nem zsidó közötti ügyekben, főleg a közbirtokosság bérlőinek, árendásainak ügyeiben több esetben Alsóörs helység törvénybírája ítélkezett.