Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

idegenből jött emberek voltak, akik azután letelepedtek a faluban. Őket nevezik a különböző forrásokban időnként sorkívülieknek vagy extraserialistáknak. Az árendásokra vonatkozó adatokat a nemesi közbirtokosság gazdálkodásáról szóló fejezetben fogjuk részletesen közölni. Alsóörsön az 1810-es évekig nem volt malom, de voltak molnárok. A Farkas család rendszeresen bérlő az egyik lovasi malomban. 1814-től bizonyos, hogy a nemesi közbirtokosság malma is működött Alsóörsön, amelyet idegenből jött molnároknak adtak rendszeresen árendába. A közbirtokosság malmát és a malom környékén a kőfaragást gyakran együtt vették árendába. A XVIII. század végéről ismert a legkorábbi alsóörsi kőfaragó Klaiber József, aki az alsóörsi vöröskövet fejtette. Ő és az utána következők többsége német származású: Ferschl János, Tegl József, Ferschl József, Tegl Antal, Geiszt József, Fehéri Antal, Tamási Ferenc, de akadt közöttük helybeli is: Lak János. Ehhez a mesterséghez a helybeliek is értettek, gyakran fizetett részükre a közbirtokosság kisebb munkákért. A falu házai vöröskőből épültek. A falunak egy mészárosa volt rendesen, a közbirtokosságtól és a káptalantól bérelte a mészárszéket, kocsmát és pálinkafőzést. Ismert Kostyán János (1784— 1786), Vámos János (1797), Stukóczky István (1798), Romhódi Mátyás (1798), Téglás József (1809-1810), Leopold Mihály (1811-1812), Suffer Ferdinánd (1818), Lébl Lipót (1828), Lusztig Simon és Lébl József. Közöttük vannak olyanok, akik a füredi zsidó vendéglősnek szállítanak birkahúst és kóser bort. A mészárosok között is előforduló alsóörsi izraelita felekezetű zsidóság emlékét a mai napig őrzi Alsóörsön a Nemesség erdejében a zsidó temető. A faluban legkorábban egy Jakab nevű zsidó települt le, aki az 1784-1786. évi adóösszeírásokból ismert személy. Az 1780. évi úrbéri tabellában Hersl Jakab, az 1788-ban készült zsidóösszeírásban Honer Jakab szerepel, egyikőjük minden bizonnyal az előbb említett Jakabbal azonos személy lehetett. 1797—1798ban egy Dávid nevű zsidó élt a faluban a családjával és a rokonaival, összesen hat fő. Lébl Mátyás szabó az 1809-1810. évi, a már említett Leopold Mihály mészáros az 1811-1812. évi adóösszeírásokból ismertek. 1815-ben hárman is szerepelnek az adózók között: Fazokas Márton, Szabó Márton 1820-ig és Marton Mózes 1824-ig. Az első kettő a foglalkozását jelentő vezetéknevet viselt. Közülük egyet sem említ az 1817. évi zsidóösszeírás, ellenben szerepel benne Izsák a családjával (4 fő), Weisz (Vaisz) Márton a családjával (6 fő) és Mór Ignác a családjával (4 fő). Izsák 1821-ben adózott, de teljesen elszegényedett, az utóbbi kettő kereskedésből élt. Ismert még Mózes szabó, aki 182l-l823-ban adózott. Lébl Lipót 1805-ben hazátlan zsellérként élt a faluban, 1823-1826-ban már adózott, 1828-ban mészáros volt. Az 1828. évi országos összeírásban az említett Lébl Lipóton kívül Lusztig Simont, Schwarz Mózest és Weisz Mártont írták össze. Az 1830. évi zsidó-