Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)
I. Régészeti korok
anélkül, hogy a tényleges utat, akár Alsóörsön is, a jelenlegi úttest alatt igazolni tudnánk. Az út 199l-es átvágása Alsóörsön nem hozott pozitív eredményt. 6 A veszprémi múzeum első igazgatójának, Laczkó Dezsőnek a Balaton-felvidék római kori lelőhelyeinek összekötésével megrajzolt úthálózata (2. kép) is egyelőre - valóságos útszakaszokkal többnyire meg nem erősített - rekonstrukciós kísérletnek tekinthető csak. 7 Pannónia útjainak nagy részét nem borították be kőlapokkal. A kavicsos, apró köves, egymás feletti rétegek nyersanyagát az utak mellett gyakran megfigyelhető kerek-ovális anyagkitermelő gödrökből nyerték. A mára enyhén bogárhátúvá kopott utak szélein nem hiányoztak az utakat kísérő árkolások. 8 (3. kép) A későrómai színes térképen, a Tabula Peutingerianán is ábrázolt Balaton (Pelso - 4. kép) partján a megtelepülés sűrűsége nem volt azonos. Ezek megoszlását részben a földrajzi adottságokban kereshetjük; a halászatra, vízi közlekedésre alkalmas partszakaszok, a források és a patakok közelsége, a patakokra lejtő dombhátak, a földművelésre, állattartásra igénybe vehető földterületek befolyásolták létrejöttüket. A mai közigazgatási határok kialakítását a fentiek kevésbé befolyásolták, így nem szabad csodálkoznunk azon, ha Veszprém megye néhány településén egyáltalán nem találkozunk római kori emlékekkel, máshol viszont feltűnően gyakran kerülnek elő. Alsóörs határában összesen két lelőhely tanúskodik a római kori megtelepedésről. 9 A gyér római kori jelenlét a terepviszonyokkal is magyarázható, bár a falu fölött talált római kori edénytöredékekre tekintettel 1 (5. kép) nem zárhatjuk ki ennek a településnek a folytatását a mai falu középkori és újabb kori házai alatt. Feltételezve, hogy a Balatonnak a római korban alacsonyabb volt a vízszintje, a part közelében, a víztükör alatt is kereshetnénk talán római leleteket. 11 A lelőhelyszegénységet azután Balatonalmádi és Lovas-Paloznak római villáival is magyarázhatjuk. A birtokközpontok szántóföldjei és legelői átnyúltak a mai alsóörsi határba, ahol újabb, nagyobb épületcsoportok kiépítésére nem volt szükség. A birtokközpontoktól távolabb inkább olyan épületeket kereshetünk, amelyekre a földművelés és legeltetés közben volt szükség, illetve ide szorultak bizonyos kézműves tevékenységek, amelyek a gazdaság, a környék igényeinek kielégítését szolgálták. Ezek közé tartoztak a tűzveszélyes téglagyártó műhelyek is. Ebbe a gondolatkörbe illeszthető Kuzsinszky Bálint régész egyetemi tanárnak, az aquincumi múzeum megalapítójának a véleménye az alsóörsi Kermencs-réten előkerült, Laczkó Dezső által fürdőnek vélt 12 , marad13 ványokról " : „... úgy láttam, hogy egy kis, egyetlen osztályból álló építmény az egész, holott a fürdő is, a ház is rendesen több helyiséget foglalt magában.
