Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

I. Régészeti korok

nyelte. A favágáshoz csiszolt kőbaltát használtak. A fákat térdmagasságban vágták ki oly módon körbeütögetve, hogy a ledöntött fa vége kihegyezett ceruza formájú lett. Mindezt kísérletek és ma élő természeti népek szokásai alapján tudjuk. (Dániában pl. ezzel a módszerrel 1 ember 1 hét alatt 2 ha erdőt tudott kivágni. ) A favágószerszámok kemény kőből, többnyire bazaltból, gránitból készültek. Először kinagyolták a baltát, majd homokkő csiszolólapon nedves homok segítségével simára csiszolták. Az újkőkor elején a baltákat rákötözték a nyélre, hamarosan azonban megjelentek az átfúrt kőszerszámok. A nyél számára fúrt lyuk szintén nedves homok munkája által keletkezett, a fúrás eszköze az íj as fúró volt. A kőszerszámok nyersanyagát néha távoli területekről szerezték be, a Balaton-felvidéken a bazalt beszerzése nem okozhatott nehézséget. A szomszédos falvak határában ismert lelőhelyek alapján tudjuk, hogy a Balaton-felvidék a bronzkorban is sűrűn lakott volt. Pusztán a véletlennek tudható be, hogy néhány közeli lelőhely közigazgatásilag nem Alsóörshöz tartozik. Lelőhelyek hiányában azonban Alsóörs bronzkori történetének helyén üres lap marad, ugyanúgy a vaskorién is. Jegyzetek 1. Hillebrand Jenő-Bella Lajos: Az őskor embere és kultúrája, különös tekintettel hazánkra. Bp. 1921. 1. 2. Magyarország régészeti topográfiája. Veszprém megye régészeti topográfiája. 2. Éri István—Kelemen Márta—Németh Péter—Torma István: A veszprémi járás. Bp. 1969. tartalmazza az egykori veszprémi járás lelőhelyeit. 3. Coles, John: Archaeology by Experiment. London 1973. 19-20.