Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)
Harmadik rész - A török hódoltság peremvidékén
A következő évben — 1646. december 13-án („in festő S. Luciae virginis et martyr") - Szél Márton agilis a veszprémi káptalan, mint hiteleshely előtt, a felsöörsi hegyen lévő Hágógyep-dűlőben fekvő két holdnyi szőlejét 100 magyar forintért Grisiez György agilisnek (felesége révén nemesembernek), illetve ennek magnélküli kihalása esetén testvérének: Grisiez Mártonnak és Péternek örökre eladta. Szomszédok: keletről a közút („via publica"), délről Csapó Imre, nyugatról Gál Mihály, északról Badok Máté neje: Olasz Ilona szőlői voltak. 1647 nyarán, - Űrnapja táján az egyik felsöörsi földesúr: özvegy Ladányi Ferencné, született Pethö Judit, a veszprémi káptalan mint hiteleshely előtt - Pap Tamás nevű felsöörsi jobbágyának, valamint feleségének Tislér Erzsébetnek, illetve leányaiknak: Annának és Katának adományozta hű szolgálataiért a falu határában, a Hágó-gyepen levő két hold szőlőt, fenntartva a földesúri jogot. Az adományozott szőlő szomszédai: keletről Márfy Ferenc szőleje, délről szekér út; nyugatról Lőrincz Péterné szőleje, északról a közút (via publica). 1649. szeptember 8-án Berdóczy György prépost egyességre lépett a másik felsöörsi fóldesurasággal, a veszprémi káptalannal. Megegyeztek abban, hogy a káptalan jobbágyai a felsöörsi határban művelt szőlők után a prépostnak fizetnek bortizedet; viszont a prépostság jobbágyai a káptalan területén lévő szőlők után a káptalannak fizetik be a bortizedet. Miután a viták zöme abból adódott, hogy a jobbágyok és bérlök régen elfeledték a többszáz éves szerződéseket, a prépost 1650-ben újra átíratta az idevonatkozó régi okmányokat. Mindezekkel a régi préposti birtokokat nem tudta visszaszerezni a református gyülekezettől, de legalább a bortizedek fizetése terén némi rendet tudott teremteni. 168 Az elmúlt háborús évszázad sok birtokjogi bizonytalanságot eredményezett a veszprémi káptalan felsöörsi birtokain is. A veszprémi káptalan kérésére Nádasdy Ferenc gróf királyi főudvarmester parancsot adott ki arra vonatkozólag, hogy indítsanak vizsgálatot, mely birtokok tartoztak a veszprémi káptalanhoz. A vizsgálatot 1650. július 26-án Felsőörsön kezdték (majd más falvakban folytatták). A folyamatos kihallgatások során összesen 219 tanút idéztek meg a káptalan és Zala vármegye embereinek jelenlétében. A bizottság az alábbi kérdéseket tette fel a berendelt tanúknak: Hány jobbágya volt régen a káptalannak; most hány puszta hely megült; hol vannak a telkek, ki a szomszédja, és meddig tart, kié most, hány hold föld vagy rét, van-e olyan puszta, mely régen a káptalané volt, vagy most az övé, és meddig tart a határa? Felsőörs esetében a válaszok az alábbiak voltak: Felsőörsön vannak pusztái a káptalannak, egyik a falu molnárának a háza mellett, határa az országút, másik a mély kertek (ti. a Vakola-dűlötől délre, a Malomvölgyipatak mentén a későbbi káposztás- és komlókertekről volt szó - Szerző), melyet Kisülésnek hívnak Tarsoly Márton mellett; Lőrincze János és Szálai János felül a szomszédja. Ok egy-egy puszta helyet bírnak. Szántóföld és rét. Volt hat hold föld is, de ezt elvették Lepold Benedek és András jobbágytól. Volt szőlő is, erről dézsmát is adtak a káptalannak. Huszonhat tanút hallgattak ki, és ezek szerint Felsőörsön a káptalannak két puszta telke volt.
