Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Harmadik rész - A török hódoltság peremvidékén

1561. május 26-án - lezajlott csata volt az első nagyobb összecsapás Felsőörs közelében a török háborúk során. Gyulaffy László tekintélyének azonban nem ártott ez a véres vereség sem. Továbbra is uralta a környéket, s ezen belül a felsöörsi préposti birtokokat. Még a királlyal is dacolni merészelt! Ugyanis 1563. október 20-án Habsburg I. Ferdinánd magyar király levélben közölte Gyulaffyval, hogy az örsi prépostság birtokait adja át a préposttá kinevezett Csányi Bernátnak. Miután Gyulaffy ezt a parancsot sem teljesítette, a következő évben Habsburg I. Miksa magyar király figyelmeztette Gyulaffyt a préposti birtokok azonnali visszaadására. A kapitány ezt a parancsot sem teljesítette! Veszprém várának - 1552. június 2-i - elfoglalását követően, a várban török csapatok rendezkedtek be, s a vár körzetében egy közigazgatásiadóztatási kerületet - „náhijét" - szerveztek meg, amely a székesfehérvári (usztolni belgirádi) török szandzsák-bég közvetlen felügyelete alá tartozott. Felsőörs és környéke is a „beszprémi náhijéba" tartozott. Fennmaradt egy török adóösszeírás (defter), amely az 1563-1565. évi helyzetet rögzítette. Ennek a defternek pont az az oldala hiányzik, melyen Felsőörs szerepelt a falu adóköteles lakóinak névszerinti összeírásával. A 28. sz. alatt szereplő Alsóörs és a 29. sz. alatt összeírt Lovas falu a Veszprém várában katonáskodó Abdurrahman Szefer nevű török szpáhi tímár-birtoka volt. Minden valószínűség szerint a 30. sz. alatt szereplő Felsőörs község is az ő katonai tímár-birtokához tartozott. A nyolc házból álló Alsóörsön és a tíz házból álló Lovason - a név szerint felsorolt parasztok - 50-50 dénár adót fizettek török földesuruknak. Az 1564. esztendőben a magyar királyi adószedők is felmérték a falvak adózásra képes lakosságát. A törököknek-magyaroknak fizető - kettős adóztatás súlya alatt sínylődő - Felsőörs faluban ekkor tíz lakott portát találtak. Az összeírok most sem részletezték a földesurakat. Csak azt jegyezték fel, hogy „...Ányos Boldizsárnak és más nemeseknek hat adófizető, valamint két szegény és két zsellér jobbágy telke van."

141 Gyulaffy László tihanyi kapitány - a korábbi királyi parancsokat semmibe véve - ragaszkodott a felsöörsi prépostság birtokaihoz. Ezért 1566 februárjában Pozsonyba utazott, s „húshagyó kedden" magával a kegyúrral - Batthyány I. Ferenc horvát bánnal - tárgyalt és kötött szerződést, amely az alábbiakat tartalmazta: „Én Gyulaffy László végeztem én az nagyságos Batthány Ferenc Urammal és Örsy Prépostság felől, hogy az Örsy prépostságnak minden jövedelmének harmada enyém legyen. Az két része ő magájé legyen öt esztendeig: Minden esztendőkön is az polgárok mikor ő Nagyságához föl akarnak menni, föl bocsátom, ennek nagyobb biztonságára adom az én pecsétes levelemet, ez levél költ Posonban, húshagyó kedden. Anno 1566. Ladislaus Gywlaffy de Ratoth mp. L.S."

142 5. K-Köiirs cvszáziidai 65