Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Harmadik rész - A török hódoltság peremvidékén

nát és hagyatékait. Az egyre bonyolultabbá vált ügyet Habsburg I. Ferdinánd király zárta le. Megtiltotta, hogy Paksy János veszprémi várkapitány fia foglalja el a préposti tisztet. Egyúttal megparancsolta Paksy Jánosnak, hogy a felsöörsi prépostságról erőszakkal elhozott 13 hordó bort és két kepe gabonát azonnal adja vissza a király által időközben kinevezett Rezy Gál prépostnak (aki korábban pécsi és veszprémi kanonok volt). Rezy Gál kinevezési okmányát a király 1547. szeptember 25-én írta alá. Kechety Márton veszprémi püspök a kinevezés ellen nem tiltakozott, ugyanis Rezy az ő titkára volt. Annál jobban méltatlankodott a kegyúr Batthyány I. Ferenc, aki mint az ország egyik legnagyobb közjogi méltósága - Vas vármegye főispánja, királyi főpohárnok- és főtárnokmester, Totes Horvátország bánja! - kegyúri jogainak sárbatiprását látta az ügyben. A hosszan elhúzódó vita végül is kölcsönös megegyezéssel végződött: mindenki elismerte Rezy Pál préposti kinevezését. Az 1548. évben Felsőörsön (,,Felsewrs") kétszer is jártak a királyi adószedők, a ,,dicator"-ok. A két összeírás között jelentős eltérések mutatkoznak. Az első összeírásnál a faluban összesen négy lakott és adófizetésre képes telket, jobbágyportát találtak. Ezek megoszlása - földesuraságok szerint - az alábbi volt: Ányos Boldizsárnak 1 adófizető, a veszprémi kapitánynak 1 adófizető, Pethő Jánosnak 1 adófizető, az örsi prépostnak 1 adófizető jobbágytelke volt. Az adóösszeírók az összeírás végén megjegyezték, hogy mind a négy jobbágytelket a veszprémi várkapitány - Paksy János - tartja el. Az eddigi földesurak mellett egy új is feltűnt: gersei Pethő János, Rezi és Tátika várainak és várbirtokainak ura, aki feltehetően valamiféle örökség útján juthatott Felsőörsön egy jobbágytelekhez. Az 1548. év második felében is jártak királyi adószedők Felsőörsön. A közben eltelt néhány hónap alatt jelentős változások történtek: sok elmenekült paraszt visszatért a faluba, mert az adószedők most - az előző hónapokban összeírt négy porta helyett - tizennégy lakott portát találtak, akik közül hét volt képes az adófizetésre, hét azonban nem. A földesurak nem változtak: Ányos Boldizsárnak volt 1 adófizető és 3 adózásra képtelen, a veszprémi kapitánynak 4 adófizető és 1 adózásra képtelen, Pethő Jánosnak 1 adófizető és 2 adózásra képtelen, az örsi prépostnak 1 adófizető és 1 adózásra képtelen szegény jobbágytelke (portája) volt. A következő, 1549. évében újra megjelentek a királyi adószedők Felsőörsön („Felew Ewrs"), ahol - az egyre tömegesebben visszaszállingózó lakosság jóvoltából - már harminc és fél lakott telket (portát) találtak. Ebből azonban csak tíz és fél porta volt adózásra képes helyzetben, húsz telek (porta) viszont újratelepített vagy adófizetésre képtelen zsellér portának minősült. A földesurak zömében a régiek voltak, mindössze egy új földesúr jelent meg: Litteráti János, akinél nem tudjuk, hogy a neve előtt szereplő „litte-