Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Második rész - A honfoglalástól a mohácsi vészig

ismeretlen okból - Zsófia asszony a felsöörsi birtokot nem fiának, hanem egyik vérszerinti rokonának: Somi Józsa temesvári ispánnak és annak gyermekeinek adta. Zsófia asszony 1498-ban bekövetkezett halálával azonban a felsöörsi birtokrészt is Fajszi Ányos Ferenc kapta örökül. Az új birtokos azonban a birtok egyik részét azonnal zálogba adta Essegvári Ferencnek, illetve Essegvári György úr özvegyének: Veronika asszonynak.

115 Fajszi Ányos Ferencnek (Zalabéri Beéri Margittal kötött) házasságából két gyermek született: Péter és Agáta. A leány az 1500-as évek elején férjhez ment dobokai Sárközy Pál budai alvárnagyhoz. Fajszi Ányos Ferenc 1508-ban bekövetkezett halála után a birtokok Péterre szálltak. Ányos Péter azonban gyermektelenül halt meg. Halála előtt, 1511-ben készített végrendeletében, melyben felsorolta Zala, Veszprém, Fejér, Vas és Borsod vármegyékben fekvő birtokait, a zalai birtokok között szerepelt Felsőörs is. Miután ivadékai nem voltak, minden birtokát - nővérére - Sárközy Pálnéra, született Fajszi Ányos Agátára hagyta. Fajszi Ányos Péter 1511ben bekövetkezett halálával a Fajszi Ányos család fiúágon kihalt. Miután Jagelló II. Ulászló király Fajszi Ányos Agátát fiúsította, Sárközy Pál és Fajszi Ányos Agáta gyermekei - Mihály, István, Boldizsár, valamint Erzsébet és Bora - a továbbiakban a Fajszi Ányos nevet viselték. Az ősi család nevének és vagyonának örököse és fenntartója Fajszi Ányos Boldizsár maradt (1546-1591).

116 Annak ellenére, hogy az ősi birtokos Batthyány-családnak birtokai már nem voltak Felsőörsön, az 1510-es években Batthyány Benedek királyi kincstartó és budai várnagy, valamint Batthyány Boldizsár jajcai és boszniai bán tataroztatta az ősi felsöörsi templomot. Az 1962., 1965. évi feltárási munkáknál megállapították, hogy a torony alj, a főhajó és a szentély ekkor kapott téglapadló burkolatot, míg a két oldalhajót és a két oldalkápolnát (sekrestyét) vastagon öntött terrazzó-padlóval látták el

117 Ezekben az években, 1513-1525 között Statileo János (Beriszló Péter veszprémi püspök unokaöccse) volt a felsöörsi prépost. Mivel a püspök mint horvát bán - rendszeresen a déli végvidéken tartózkodott, Statileo látta el a püspöki helynöki teendőket. Miután 1515-ben Statileót királyi titkárrá választották, szinte állandóan a királyi udvarban volt, illetve külföldi követségekben járt el. Állandó távolléte is hozzájárult ahhoz, hogy 1518-ban azok a felsöörsi jobbágyok, akik nemesi jogú szőlőket vásároltak, a nemesi jogra hivatkozva, nem voltak hajlandók ezen szőlők után egyházi bor-tizedet fizetni a prépostságnak. A prépost a királyhoz fordult panasszal, mire Jagelló II. Lajos magyar király a renitens jobbágyokat az egyházi bor-tized megfizetésére kötelezte, mondván: a nemesi jogok nem az illető földhöz vannak kapcsolva, hanem a nemes személyéhez. 1525-ben - a végzetes török támadást megelőző utolsó békeévben - Statileo Jánost a budai káptalan prépostjává nevezték ki. Ekkor János lemondott a felsöörsi préposti és a veszprémi kanonoki stallumokról, s eltávozott hivatalából.

1