Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)
Hatodik rész - A totalitárius államhatalom falun
kegyúri család sarja - gróf Batthyány Mária volt. Mint ismert, 1948. december 10-én távozott Felsőörsről, majd az ún. Standard ügyben - állítólagos kémkedés és idegen hatalmaknak történő adatszolgáltatás vádjával - 1949. november 17-én letartóztatták, s 1950. február 17-én bíróság elé állították számos társával együtt. Juszth Istvánt 15 évi börtönre ítélték, honnan 1956 októberében szabadult ki. Spanyolországba menekült, ott telepedett le, ahol a Spanyol Nemzeti Rádió magyar nyelvű adásainak egyházi munkatársa volt. Itt érte a halál 73 éves korában (1897-1971), március 12-én temették el Madridban. Mint volt felsöörsi prépostért - 1971. június 9-én este 19 órától - tartották meg a felsöörsi templomban a gyászmisét. 1971. április 29-én az alsóörsi közös tanács élén - dr. Czaun Ferencet Podmaniczki Gyula váltotta fel a vb-elnöki tisztben. Az új vb-titkári pozíciót Turcsányi Lászlóné foglalta el. A közös tanács 31 tagja közül Felsőörsöt 12 fő képviselte. A következő - 1971. május 27-i tanácsülésen bejelentették, hogy elkészültek a felsöörsi törpevízmű műszaki tervei. Egyidejűleg a Vízmű Társulat irányításával Nagy István tanácstagot bízták meg. Az év végén - az október 14-i tanácsülésen - közzétették Felsőörs község lakosságának foglalkozás szerinti helyzetét: az adatok szerint a lakosság 35%-a a Lenin Mgtsz-ben dolgozott; 45%-a a közeli ipari üzemekben talált munkát; 10%-a pedig a Balatonalmádi üdülőterületen állt alkalmazásban, vagy a környező községekben vállalt idénymunkát. Az 1972. január 26-i közös tanácsülésen bejelentették, hogy - Felsőörs község egyik régi vágya - a Kishegy villamosítása befejeződött. Az örömbe azonban üröm is vegyült, mert a felsöörsi törpevízmű ügye semmit nem haladt előre. Az 1972. április 28-i községi közös tanácsülésen Nagy István tanácstag első kérdésként a törpevízmű sorsa felöl érdeklődött. Kijelentette: „...Rohamosan megy az idö és egyre problémásán (sic) vetődik fel Felsőörsön a vízellátás!" Podmaniczki vb-elnök válaszában közölte, hogy a „...szervezési munkát megkezdték", de a legnagyobb probléma az 1 millió forint előteremtése, melyre fedezetet a mai napig sem sikerült szerezni. Ugyanis a törpevízmű mellett ott volt a préposti kúria helyreállításának a kérdése is, mely kb. 2 millió forintot igényelt a közös tanácstól. Szerencsésebben alakult a felsöörsi református templom tatarozásának ügye az 1970-1972 közti években. Ugyanis lehetővé vált az elmúlt esztendőkben a zártkertben lévő földek eladása. Az itt kapott pénzen, Bakos Lajos püspök 25 ezer forintos segélyével és a helyi hívek által gyűjtött 25 ezer forintból megindult a helyreállítási munka. A munkálatokat Bagdi József berhidai kőművesmester vállalta, s 1972 tavaszára a külső- és belső tatarozás elkészült. Egyidejűleg rendbe tették a lelkészlakot is. A helyreállításnál a Lenin Tsz is sokat segített a fuvarokkal és a gépi munkával. 1972. november 28-án végre összeült a felsöörsi Vízügyi Társulás alakuló ülése, Szigeti Ferenc erdésztechnikus elnökletével. A tervek szerint a törpevízműhöz szükséges víztárolót a községtől keletre emelkedő magaslaton - a Liliomnak nevezett dombon - szándékoztak felépíteni. A nagyarányú - de a község lakosságára nézve szinte létfontosságú - vízmű építkezéshez a családi hozzájárulást kb. 7000 forintban szabták meg családonként, melyet öt vagy hét évi részletben kellett törleszteni.
