Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Ötödik rész - A polgárosodás útján

káptalanfüredi Ferences Kolostor tagja látta el. 1950. január 1-töl viszont Páter Takács Gergely ferences szerzetes és gimnáziumi tanár - a veszprémi Ferences Kolostor tagja - vette át a plébániát. A prépostsági birtoknak - a földosztás óta meglévő - 102 katasztrális hold birtoka, valamint az összes ingatlan a plébániára szállt. Ebből a területből - mint a prépostsági malom tartozéka, az államosítás következtében - 1039 négyszögöl elveszett. A megmaradt 774 négyszögölből azonban csak 400 négyszögöl volt használható, a többi 374 négyszögöl vízmosásos terület volt, melyet hamarosan a mezőgazdasági termelőszövetkezet szeszfőzdéje használ fel cefre tárolására.

3 Az országos politika általános balratolódásával együtt Felsőörsön is jelentkeztek ennek megnyilvánulásai. A következő év tavaszán - 1949. február 21-től - a felsöörsi r.katolikus egyházközség vagyonát képező Szent Imre kultúrházat bérbe kellett adni a helyi Földművesszövetkezetnek, amely erre az időre már magába olvasztotta a régi „Hangya" szövetkezetet is. Az első három hónapra kifizették a bérletet: 90 forintot, aztán ezzel a bér fizetése le is állt. Rövidesen a régi préposti kúria épülete is sorra került. A hatóságok az épületet a Dózsa György TSzcs számára lefoglalták. A plébánia elhelyezéséről senki nem gondoskodott. Az egyik hívő - özvegy Sveizgut Antalné - fogadta be a plébániát és Páter Takács Gergely ferences-szerzetes megbízott plébánost Szent Imre (ma Úttörő) utcai házának egyik szobájába. 1949 nyarán és őszén a Dózsa TSzcs-ben elmaradt a zárszámadás, mert nem volt mit szétosztani. A kevés szemestermény a következő évi induláshoz kellett. „Nyáron már tudtuk, hogy nem osztozkodunk - idézte fel évekkel később ezt az időszakot Kiss József tsz-tag - Pedig rendszeresen dolgoztunk. Én például masinálni jártam. Az asszony napszámba ment, hogy legyen a családnak ennivalója. Többünk fejében megfordult a szétválás gondolata. Mégis együtt maradtunk, mert állandóan azt hajtogattuk: az első évek lesznek nehezek, később majd könnyebben gazdálkodunk. Én is cselédember voltam a társaimmal együtt. Bíztunk abban, hogy a cselédsornál csak jobb lehet! Az idő minket igazolt! Sajnos, a felsöörsi Dózsa György TSzcs irattára elveszett, elpusztult, s így annak első esztendeit rekonstruálni - adatok hiányában - nem lehet.