Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)
Ötödik rész - A polgárosodás útján
A látszólag nagy birtok valójában keveset jövedelmezett. A prépostságnakjáró egyházi tizedek értéke egyre fogyott: 1846-ban a felsöörsi gabonatized értéke már csak 11 forint 32 krajcárt, a bortized pedig 201 forintot hozott. Különböző regáliákból 20 forintot, a malom után 24 forintot, egyéb jobbágyi szolgáltatások után pedig 23 forint 20 krajcárt szedett be a prépostság. Ez összesen évente 279 forint 52 krajcárt jelentett. Jelentősebb volt a prépostság bevétele a dinnyési uradalomból: ott a 40 telek után 1000 forintot, a kocsma után 30 forintot, a halászóvíz után 20 forintot, összesen 1050 forintot kaptak. Az 1846. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv számos más - a község életére vonatkozó - adatot is tartalmazott. Leírást adott a préposti házról is. A kúria épületében öt préposti szoba, egy kápláni szoba, egy ispáni szoba, egy cselédszoba, egy konyha, két kamra és egy boltozott pince volt. A ház udvarában volt egy fészer, két - 8-8 lóra való - istálló. A kúria melletti majorságban volt a béresház, vele egyvonalban és egy fedél alatt a pajta, húsz szarvasmarhának való istálló; külön fedél alatt 300 birkát befogadó istálló, mellette három sertésól, a majorház kertjén kívül 12 öles szénáspajta és egy jégverem. Volt még egy ,,fundus instructusa" is, ez állt egy cselédszobából, egy kis kamrából, egy konyhából, egy présházból (melyben volt egy egész prés, három vasabroncsos nagy kád, öt csöbör, egy faabroncsos 8 akós (434,5 literes) törkölyös hordó, stb. A malomban volt két nagy malomvám hombár, két vasabroncsos finak, egy vasabroncsos fél mérő, egy vasabroncsos bocska, egy vasabroncsos kád, két hosszú rosta, két kerek szita, egy hosszú szita, egy hosszú szitás láda, két vasdorong, egy szitarázó vas, egy malomhoz való száj bőr, stb. A felsöörsi katolikus mester (tanító) jövedelmei: 1. Keresztelés utáni beavatáskor a nemtelenektől 10, a nemesektől 20 krajcár; 2. Esketéskor a nemtelenektől 14, a nemesektől 28 krajcár volt a bevétele. 3. Temetéskor a nemtelenektől 45 krajcár, a nemesektől 1 forint 30 krajcár járt neki. 4. Mindegyik iskolás gyermektől a téli iskola fűtésért 3 krajcárt kapott. 5. Mindegyik iskolás gyermektől a téli napokon egy kis hasáb fűtőfa volt az övé. 6. A préposttól évi 140 forintot kapott. 7. A toronyórának naponkénti felhúzásáért évi 20 forint volt az övé. 8. Kapott még négy mérő (249 liter) tiszta búzát. 9. Kapott 20 pozsonyi mérő (1086 liter) rozst. 10. Kapott egy pozsonyi mérő (62,3 liter) árpát. 11. Kapott hat szekér tűzifát. 12. Övé volt a prépostság által évente felszántott és a mester gabonájával bevetett fél hold föld teljes termése. A mester (tanító) lakása a préposti korcsma házának elején volt (minden fenntartását a prépost vállalta). A távlati elképzelés az volt, hogy alkalmasabb helyre építenek egy tanítói lakást, és kijelentették: „...egy a tanításban is gyakorlottabb mesterre lenne szükség!" Ugyanis a tanító - az 1816 és 1848 között itt működő mester: Szántó János 1846-ban már 58 éves korban volt. Az egyházlátogatás felsorolta a községben álló feszületeket. A falu határában három fa- és egy kőkereszt állt a megfeszített Üdvözítő képével. Az egyik fakereszt a falutól keletre emelkedő Öregszőlő-hegyben állt: 1817. október 10-én állíttatta Rölth József, és Kopácsy József veszprémi püspök
