Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)
Negyedik rész - A katolikus restaurációtól
5. FEJEZET MÁRIA TERÉZIA KIRÁLYNŐ URBÁRIUMÁNAK BEVEZETÉSE (1767) Annak ellenére, hogy Felsöörs egyházi és világi földesurai majorsági birtokokat nem alakítottak ki a községben, a növekvő lakosság és a bővülő piaci lehetőségek miatt észrevehetően emelkedtek a földárak a XVIII. század első felének áraihoz képest. A felsöörsi Sütöri János 1766. február 9-én tíz forintért adta el egy holdnyi szántóföldjét az ugyancsak felsöörsi Bodai Mihálynak. A két személy közül az első - Sütöri János agilis (félnemes) volt, Bódai Mihály pedig jobbágy vagy zsellér a Tallián-birtokon. Néhány évvel később - egy korábban elzálogosított egy holdas szántóföldet a Bereknyomi-dűlőben - öt forinton adott el Márkus Pál a Tallián-család jobbágya Csapó Mártonnak a veszprémi káptalan jobbágyának 226 Az országosan megélénkülő majorsági gazdálkodás mindenütt a jobbágyság munkajáradékának (a robotnak vagy úrdolgának) jelentős növelésével járt. A viszonylag kis terményjáradékokhoz szokott jobbágyság köreiben mindenütt zavart és méltatlankodást váltott ki a robot növelése. Számos helyen zavargások és szolgálatmegtagadási mozgalmak bontakoztak ki. A parasztságnak - mint állami adóalapnak - védelmére, Habsburg Mária Terézia királynő 1765-ben új és országos úrbéri törvényt (urbáriumot) dolgoztatott ki, s ezt 1766. december 29-től Zala vármegyében is bevezette. Ennek alapja az átlagosan 18-22 holdból álló szántóföld (Zala vármegyében az I. osztályú földből 18, a II. osztályúból 20, a III. osztályúból 22 holdat számoltak), 6-8 holdnyi rét és háromnegyed hold belső telek alkotott ,,egy teljes telek"-et. „Egy teljes telek" után a földesúr évi 52 nap igás, illetve 104 nap kézi- vagy gyalogrobotot követelhetett. A robotmunka pénzben megváltható volt: az igás napot 20, a kézi napot 10 krajcárban számították. A nyolcadtelkes és házas zsellér - akinek évi 18 napot kellett robotolni - munkáját nem válthatta meg pénzen. A hazátlan zsellérek, kereskedők és iparosok - évi 12 nap kézi robotjukat - megválthatták úgy, hogy 6 napért fizettek 1 forintot. A pénzjáraték (a census) minden házas jobbágy és zsellér számára évi - két részletben megfizethető - egy forint (fél tallér = 60 krajcár = 120 dénár) volt. 1767. november 23-án három Zala vármegyei bizottság szállt ki Felsőörsre. Az egyik bizottság a prépostság és az Ányos-uraság jobbágy elöljáróit (a prépostság részéről: Jaksa Gergelyt és Rósa Pált, az Ányos-uraság részéről: Márkus Pétert és Tarsoly Mihályt) hallgatta ki. A második bizottság özvegy Tallián Ignácné jobbágyainak küldötteit (Tálos Gergelyt és Bencsik Mihályt), a harmadik bizottság pedig a veszprémi káptalan felsöörsi jobbágyainak képviselőit (Korpádi Györgyöt, Sipos Pétert, Sipos Györgyöt és Kovács Györgyöt) hallgatta ki. A feltett kilenc kérdés ugyanaz volt mindhárom bizottságnál. A válaszoknál elsőnek a préposti uraság (p.u.), majd az Ányos-uraság (Á.u.), utána a Tallián-uraság (T.u.), s végül a veszprémi káptalan (v.k.) küldötteinek válaszát közöljük:
