Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Negyedik rész - A katolikus restaurációtól

Miután 1755. március 11-én Zala vármegye is megerősítette a veszprémi káptalan úrbéri szerződését, s azt 1760-ban bevezették, valóságos zendülés tört ki a káptalan falvaiban. A falvak - köztük Felsöörs - jobbágysága azonnal a királynőhöz: Habsburg Mária Teréziához nyújtott be panaszt. Sajnos, ez a levél nem maradt fenn, csak a lényegét ismerjük: jelenlegi terheik elviselhetetlenek! A királynő után - 1760. október 20-án - a felső- és alsóörsi, lovasi, paloznaki, csopaki és füredi jobbágyok kérvényt adtak be Zala vármegyéhez is. A jobbágyok kérték, hogy a királynőhöz beadott panaszt törvényesíthessék, és egy szolgabíró kiküldését kérték addig, míg az új urbárium megváltoztatását a vármegye elrendeli! Míg ezekre sor kerülhet, addig is kérték az alábbiakat: 1. Az uraság a marhák után makkpénzt ne vegyen! Eddig szabadon legeltethettek, most pedig fizetni kell! 2. A tized Veszprémbe vitelét az igazi fuvarba ne számíthassák. 3. Egy héten csak két napot robotoljanak. 4. A szekérre ne rakjanak annyi fát, hogy a szekér a fa súlya alatt összetörjön. 5. A hozzájuk beszállásoltak ingyen ellátását ne kívánják, mivel a kocsmát, mészárszéket, a földeket és a réteket az uraság elvette. így a községnek beneficiuma nincs. Az uraság kocsmájából hozott bort nekik kell fizetniök; szénát, abrakot úgy kell megvenni dupla áron. Amíg az új urbáriumot meg nem írják, addig a 16 pozsonyi mérő alá való földet - vagyis nyolc holdat - pontosan mérjék ki, s ne 'gondolom!' formán adják ki a földeket. A szántóföld mellé adjanak ki hat szekér szénát termő rétet. Az irtott és a pénzen vett földeket az új urbáriumig az uraság ne csatolja a telekhez (sessióhoz), azok után censust ne vegyen, ha már azt beszedte, úgy fizesse vissza. Nádat pedig engedjenek vágni. Mivel az urbárium szerint az egész telkes (helyes) marhával 52 napot, gyalog pedig 104 napot kell hogy szolgáljon, az egész telkestől 52 napnál többet ne hajtsanak be. Egy embert két marhával együtt két napi-, két ember négy marhával pedig négy napi munkának számolták el. A veszprémi káptalan falvaiban élő jobbágyok kérésére - 1761. május 18-án Paloznakra érkezett Dóczy János Zala vármegye szolgabírája és Szabó Farkas esküdt. Kihallgatták a felső- és alsóörsi, lovasi, paloznaki, csopaki és füredi jobbágyok küldötteit. A vármegyei emberek első kérdése az volt, hogy a jobbágyok panaszaikkal miért nem az urasághoz, illetve a vármegyéhez fordultak, mert azok is kivizsgálták és orvosolták volna gondjaikat! Fölösleges volt azonnal a királynőhöz menni! Ki bujtogatta fel erre őket!? A káptalan képviselői szerint Demovics Krimon volt a felbujtó, mert arról tudták, hogy a falvakat végigjárta.

221 Hogy ki volt ez a Demovics Krimon? - nem tudjuk. A fenti úrbéri szerződések kizárólag a veszprémi káptalan jobbágyaira vonatkoztak. A prépostság, valamint a két világi uraság - az Ányos és a Tallián családok - jobbágyaival 1767 előtt semmiféle urbárium nem készült. (Lásd a későbbieket!)

222 A két világi uraság - a Tallián és az Ányos családok - a birtokukban lévő szőlőhegyeket és bérbe adták. Talliánné Szalabéri Horváth Terézia úrasszony öt - egyenként egy jugerumnyi (holdnyi) és 90 pozsonyi akó (4887 liter) bort termő - szőlőt adott bérbe a család három jobbágyának: Tálos Gergelynek, Lőrincze Imrének,