Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Negyedik rész - A katolikus restaurációtól

padlásfeljáró után a kocsiszín, az istálló, a kamra és a faház következtek egymás után. Az épületnek ezen északi szárnya az úttal párhuzamos, és nyugati végén volt a kocsibejáró kapu. Az előcsarnokból balra nyílott a préposti lakosztály. Az ajtót barokk ízlésű vasrácsos ajtó zárta le (ez a vasajtó jelenleg a déli szárny utcai bejáratába van építve). Az előcsarnokból nyíló rövid folyosó baloldalán két szoba volt: a vendégszoba és a kisebbik kápláni szoba (ma a múzeumi kiállítás szobája). A vendégszobával szemben - a kis folyosó jobb oldalán - volt az ebédlő (a mai községi könyvtár). A rövid folyosó jobbra fordult. Az épület déli oldalán húzódó folyosó ekkor még déli irányba nyitott volt. (A déli szárny két szobáját és fürdőszobáját 1893-ban építették az épülethez.) A XVIII. században déli irányban nyitott folyosó jobb oldalán - az említett ebédlő meghosszabbításában - három egymásba nyíló szoba volt (illetve van). Az épület minden kifelé nyíló ablakát díszes vasrács zárta el, s az épület tetejét zsindely fedte. Padányi Bíró Márton szerint a templom helyreállítására és a préposti kúria felépítésére összesen 12 ezer forintot költött. Jogos büszkeséggel írta 1746-ban római ügyvivőjének: „...A prépostság részére (ti. Felsőörsön) alapjaitól kezdve olyan kőházat építettem, hogyha ezt a mágnás családok valamelyik tagja foglalná is el, kívánalmainak tökéletesen megfelelne." Az épület alatt nagy pince épült, s a déli folyosóról lépcsőzet vezetett le az — épülettől délre kialakított - kertbe. A kertet magas kőfal kerítette be.

215 Ebbe az új préposti lakba költözött Horváth István új felsöörsi prépost. 1750-ben újabb általános összeírást rendeltek el. Ennek adatai szerint Felsőörsön 43 jobbágy és 6 zsellércsalád lakott. A szántóföldek őszi termése 605, a tavaszi termés 82 pozsonyi mérő volt. A helybeliek szőlőiben 875 akó bor termett. Öt évi nyugalom után - 1750-ben — újra fellángolt a felekezeti villongás Felsőörsön. A református gyülekezet újra megkísérelte a régi templom és a kúria visszaszerzését. Tömeges tanúkihallgatásokat eszközöltek arra nézve, hogy a török idők óta állandó vallásgyakorlatuk volt Felsőörsön, s katolikus lelkész emberemlékezet óta nem működött a községben, s Bíró Márton erőszakkal vette el templomukat. A vádakra Padányi Bíró Márton veszprémi püspök is támadásba lendült, s tanúkat vonultatott fel a katolikusok igazának bizonyítására. Sajnos, Padányi Bíró Márton ebben az esetben erősen manipulálta a történelmi tényeket. Olyan tanúkat vonultatott fel, akik azt állították, hogy amíg Fehérváron a „török volt az úr" azaz 1543-tól 1681-ig (sic!), s mikor 1681-ben (sic!) a török Bécs alá vonult, Felsőörs és Alsóörs, és az egész környék puszta hely volt, a lakosság Tihanyba, Veszprémbe és Kanizsára menekült és oda is költözött. Csak onnanjártak ki felsöörsi szőleik művelésére és üregekben húzták meg magukat a törökök miatt! A vita 1756 januárjáig elhúzódott, s a tanúk mind azt vallották, hogy Alsóörs és Felsőörs népe az 1683. évi török és 1707. évi császári (Rabutin) támadás idején is legfeljebb néhány napra hagyta el faluját, de a vész elmúltával azonnal hazatértek. (Lásd: az 1683. és 1707. évi hadjáratok leírásánál elhangzott tanúvallomásokat). Padányi Bíró Márton a manipulált adatokat arra akarta felhasználni, hogy bizonyítsa: a lakatlan falvakban a reformátusok vallásgyakorlatot